Madeira- 2023. november

 Ez a 250 ezer fős Portugáliához tartozó sziget tényleg minden korosztálynak ajánlott. Pár nap melegre vágytam csupán, de sokkal többet kaptam! Nem véletlenül hívják az örök tavasz szigetének, hiszen télen is 20 fok van és nyáron sincs több 23-nál. Csupa zöld, szín minden, igazán jó célpont, ha az ember kicsit el akar menekülni a hazai hideg szürkeségből. 

Busszal nagyon jól körbejárható, ezért nem érdemes autót bérelni. Ráadásul elég keskeny és meredek utak szelik át a szigetet, emiatt kényelmesebb is autó nélkül. Nagyon jó 1-1 napos csoportos kirándulásokat is szerveznek kedvező áron, ezáltal a keleti és a nyugati partszakasz látnivalóit remekül meg lehet ismerni. A megbeszélt helyen felveszik az embert Funchalban reggel 9 körül, majd ugyanott teszik ki a túra végén 5 körül. Mindkét szakasz 8-9 állomást tartalmaz.

Keleti szakasz képekben: 

 

Pico do Arieiro: Madeira harmadik legmagasabb csúcsa, 1818 m. (A legmagasabb Pico Ruivo 1862 m.) Az út felfele végig a felhőben vezetett, az orrunkig sem láttunk. Egyszer csak kitisztult az ég és a felhők felé kerültünk. Olyan volt, mint egy földöntúli világ.

Santana: a sziget egyik legjelentősebb települése. Színes nádfedeles háromszög formájú házikóiról híres. Ezek ma már csak turisztikai látványosságok, azonban a 16. századra nyúlik vissza eredetük, amikor még ilyen házakban laktak a helyiek.

Porto da Cruz: egy pici falu, ahol az ősi rumfőzde még mindig működik

Ponta de Sao Lourenco

Cristo Rei, Garajau: ez a keleti partszakasz legnevezetesebb szobra és csodás kilátópontja

Az előbb bemutatott keleti résszel ellentétben, ahol a sziklák és hegyek játszották a főszerepet, a nyugati részen inkább a víz az úr. Az üveg kilátóterasz, a banánerdő (Madeira mezőgazdaságának legnagyobb részét a banántermesztés teszi ki) és számos óceánra letekintő kilátópont mellett a leghíresebb látnivaló itt Porto Moniz. Ez a kisváros a hullámok által a bazaltból kimosott lávamedencéiről híres. Dagály idején a medencék (amiket azért részben mesterségesen is formáztak) megtelnek vízzel. Nagyon különleges látvány.

A másik kedvencem Camara de Lobos volt. Kis halászfalu Funchal közelében. Itt még használnak a halászok hagyományos színes fahajókat is, ettől olyan vidám a városkép. A falu napsütötte hegyoldalainak köszönhetően fontos szőlőtermelő vidék is. Nem véletlenül szerette Churchill is, gyakran járt ide festeni.

A szigetet egyébként az örök tavasz mellett a szintkülönbségek szigetének is lehetne nevezni. Meredek, keskeny utak és számtalan alagút színesíti az ember útját nézelődés közben.

Nyugati szakasz képekben:

Cabo Girao üveg kilátóterasza

Ribeira Brava temploma

Madalena do Mar banánerdeje

Porto Moniz

Porto Moniz

Porto Moniz

Seixal vízesés

Sao Vicente temploma

Camara de Lobos:

Madeira egyik legnagyobb nevezetességei a levadák. Ez valójában egy több, mint 2000 km hosszú csatornahálózat hegyeken, erdőkön, sokszor alagutakon át, egy öntözőrendszer, ami a hegyek vizeit gyűjti össze és juttatja el a városokba, falvakba. A 15. században kezdték építeni, amikor a telepesek kiirtották a sziget természetes növényzetét és vízigényes cukornádat, majd banánt telepítettek a helyére. Nagyon precízen ki vannak kialakítva, a gravitáció miatt állandóan csordogál bennük a víz és mivel karban kell tartani őket, végig lehet menni mellettük. Ezek az utak remek turistaútként is funkcionálnak, nem véletlenül jönnek a szigetre sokan túrázni. Levadatúra nélkül én sem akartam elhagyni a szigetet, így kinéztem egy számomra tetszetőset és belevágtam. Ez volt a Risco vízeséshez vezető út. A parkolótól oda-vissza kb 8 km, elég fárasztó szintkülönbséggel. (Persze a szerencsésebbek a nagy emelkedőt minibusszal is megtehetik, de amikor ott jártam épp nem közlekedett.) Korán értem a kezdőpontra, így odafelé teljesen egyedül barangoltam a girbegurba fák között. Enyém volt az erdő csendje, senki nem zavarta meg. :) Visszafelé már jöttek szembe velem a hangos csoportok, örültem is, hogy korán keltem. ;)

Ezután a kellemes kis túra után bevetettem magam Funchal botanikus kertjeibe. 2 parkról van szó, egyik szebb, mint a másik. Mindkettő a város feletti hegyen helyezkedik el, libegővel lehet őket a legkönnyebben megközelíteni. Az első, a Monte Palace Park egy építettebb kert, a második, a botanikus kert pedig a sziget növényvilágára fekteti a hangsúlyt. Vissza a városba lehet menni busszal vagy akár gyalog is, de a bátrabbak kipróbálhatják a kosárszánt. Ennek egy hibája van, hogy nem a városig megy, hanem onnan 3 km-re tesz ki, így ezt kihagytam és fél óra alatt visszasétáltam Funchal promenádjára. 

Madeira nemzeti virága, a papagájvirág, ami eredetileg a dél-afrikai Fokföldről származik.

Végezetül pár kép Funchalról:

Madeira reptere alulról. Sokáig az egyik legveszélyesebbnek számított, mivel rövid volt a kifutópálya. Több baleset is történt emiatt. 2000-ben közel 1000 m-rel meghosszabbították. Mivel nem volt hely, így a tenger fölé oszlopokra helyezték. Ma már nem veszélyes, de csak nagyon gyakorlott pilóták szállhatnak le itt.

Ezzel ér véget a madeirai beszámoló. Számomra hatalmas pozitív meglepetés volt ez a sziget és remélem, hogy másnak is felkeltette az érdeklődését, mert Madeira tényleg ideális célpont mindenkinek akár pár napra vagy hosszabb időre is. :)