Comói-tó: 2024. augusztus

Svájc után az út a Comói-tó mentén folytatódott. Ehhez előbb át kellett szelni a hegyeket, név szerint a Splügen-hágót. Ez egy 38 km hosszú keskeny autóút tele alagutakkal és hajtűkanyarokkal. Az olasz része hosszabb, 29 km, mely távolság alatt az út 1790 m-t tesz meg lefele. Borzasztó kacskaringós, az ilyeneket nem bírom, a végére elég rosszul is lettem, de a látvány kárpótolt! Fantasztikus sziklák között haladtunk, felejthetetlen élmény volt!

Első állomásunk a hágó alján, még a tó előtt volt, Chiavenna városa. Különösebben nem volt betervezve, de mivel muszáj volt kicsit két lábon sétálnom a sok kanyar után, megnéztük, mi is van ott. Hangulatos városka a Mera folyó partján, mely a Comói-tóba torkollik.

A következő látnivaló már Bellano városában fogadott, a Bellano-szurdok. Egy mély sziklahasadék a város közepén. Emellett a városka óvárosa is megér egy látogatást.

A tó partja tele van kastélyokkal és villákkal. Közülük sok látogatható is. Mi először a Varennai Villa Monasterot látogattuk meg, ez volt utunk következő megállója. Egy keskeny, hosszú, szépen karbantartott park közepén helyezkedik el. Nem csak a park, hanem maga a kastély is látogatható.

A tó keleti oldalán halad egy jól kiépített autóút, melyről néhol le lehet ágazni a parton fekvő városkákba. Ezeket a leágazókat nagyon kell figyelni, mert az út tele van alagutakkal és ha az ember elvéti az irányt, akkor előfordulhat, hogy 30-40 km-t kell pluszban megtennie....Velünk megesett...

Varenna után már csak Lecco volt hátra a keleti oldalon. Fontos ipari város a tó mentén, de emellett hangulatos belvárossal is rendelkezik.

Ha már olyan közel jártunk hozzá, megnéztük Bergamot is. Leccotól mindössze 40 km. Enélkül a comói túra nem is lett volna az igazi! Az Alpok déli lábánál található, ezért is fekszik több magaslaton. Gyalog is fel lehet menni a dombokra, de siklóval kényelmesebb. Az első dombon található az óváros, egy 14. századi erőd, a bazilika, a dóm és több torony is. A Campanone toronyba fel is mentünk, csodás a tetejéről a kilátás a városra. Legjobban a bazilika tetszett (Santa Maria Maggiore), csak ámultam és bámultam a belső díszítések, gobelinek és intarziás faragások láttán. Eredetileg román stílusú, de később barokkos díszítést is kapott.

A kicsit feljebb lévő magaslaton szintén található egy erőd, de ez a része a városnak már nem volt annyira izgalmas számomra. Kivéve persze a kilátást a lefelé vezető sétaúton.

Bergamoban érdemes megkóstolni a stracciatella fagyit, ugyanis ezt itt találták ki!

Parkolni mindenhol nehézkes a tó mentén, mert a hegyek miatt kevés a hely, vagy pedig elég drága. Átlagban óránként 1-2,5 euróval kell kalkulálni.

A tavon komppal is lehet közlekedni egyik oldalról a másikra. Mi ezt most kihagytuk és Bergamo után a tó felfordított y formájú ágán haladtunk végig Belaggio városáig. Ezt egyáltalán nem ajánlom, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, ha az ember Varennából komppal megy át.....Ez az y forma ugyanis már nincs olyan jól kiépítve és szinte végig alig szélesebb, mint egy egysávos út, holott kétirányú rajta a forgalom....És még busz is jár elég sűrűn! Emiatt elég döcögősen lehet haladni és nagyon kell figyelni, nehogy a szembejövő túl közel kerüljön hozzánk. Ezt leszámítva az út azért szép, de nagyon örültünk, amikor épségben megszabadultunk ettől a szakasztól.

Az y csúcspontjában található Bellagio. Neki is van egy kastélya parkkal, a Giardini di Villa Melzi. Itt ugyan az épületet nem lehetett megnézni, viszont a park nagyon látványos. És persze maga a város is, ez a hatalmas leanderbokrokkal díszített parti sétánynak is köszönhető.

Bellagio után következett Como, a tóvidék legnagyobb és legrégebbi városa. Már i.e. 2. században létezett. Belvárosa mellett a felette fekvő Brunate is megér egy látogatást. Ide siklóval lehet feljutni. A sikló állomásától fél óra intenzív sétára található egy világítótorony, ahonnan csodás kilátásban gyönyörködhet az odalátogató.

Comot elhagyva már csak a tó nyugati partja maradt. Itt az út a keleti oldalhoz hasonlóan már kényelmesen járható. Itt két állomást iktattunk be, Tremezzot és Menaggiot. Előbbi a Carlotta villáról híres. Ide volt a legdrágább a belépő, de szerintem ez volt a legszebb. Maga az épület is szép, de a kert lenyűgöző. Egymást váltják a virágos mezők, a pálmafás sétányok és a bambuszerdők. Hihetetlen, hogy a nyári hőségben hogy tudják ilyen jól ápolni. Kifejezetten kellemes volt a fák árnyékában elbújni a tűző nap elől.

Menaggioban leginkább a partot néztük meg és végre kipróbáltuk a vizet is. Nem szeretem a hideg vizeket és arra készültem, hogy ez a víz nem nekem fog kedvezni, de tévedtem! Meglepően jó volt a hőmérséklete. Hamar mélyül, így jókat lehet úszni benne. A part kavicsos, ezért ajánlott az úszócipő.

Ez a fürdőzés méltó lezárása volt a Comói-tó mentén tett körnek. Visszafelé már nem a hágón keresztül mentünk, hanem visszabújtunk Svájcba, ahol a drága matricáért cserébe igazán jó minőségű utakat kap az ember.