Santorini- 2024. szeptember

A hűvös Skócia után ránk fért egy kis meleg, így pár napra elrepültünk Santorinire. Nagyon kedvelt nyaralóhely, a leghíresebb görög sziget, szinte mindenki ismeri a képeket a fehér házairól és kék tetejű templomairól. Úgy gondoltam, hogy el van túlozva ez a nagy hírnév és bár biztos szép, nincs benne semmi extra. És mekkorát tévedtem! Tényleg olyan, mint a képeslapokon és méltán viseli Görögország legszebb szigete címet. Nyáron nem érdemes meglátogatni, mert rengetegen vannak, viszont ősszel már csökken a tömeg és még mindig nagyon meleg az idő.

Az Égei-tengerben fekvő Santorini egy vulkanikus robbanás maradványa. I.e. 1500 körül a vulkán berobbantotta a sziget közepét, így létrehozva egy kalderát, mely 400 m mély, ezáltal minden hajó kikötésére alkalmas. Ez a vulkáni forma legjobban a levegőből látszódik.

A sziget keleti fele lankás, ott van a repülőtér is, nyugati irányba, a kráter felé emelkedik. Ezen a szirten fekszenek a legfestőibb városai is (Fira és Oia), ahonnan 600 lépcsőfokon 300 m szintkülönbséget megtéve jut le az ember a vízhez, ha akar. A hajóval érkező turisták is itt jönnek-mennek, de libegővel, vagy akár sajnos Santorini Ferrari néven emlegetett szamárháton is le lehet küzdeni ezt a távot.

Bár nem rossz a tömegközlekedése (csillagszerű utakat lehet tenni a sziget fővárosából, Firából, mivel minden busz innen indul), az idő rövidsége miatt kocsit béreltünk és négy keréken jártuk körbe a szigetet. Szerencsére sikerült egész jó áron kaució nélkül találni egy kölcsönzőt, akivel minden teljesen gördülékenyen működött.

Kicsi kocsikánk jól bírta a strapát. Nincsenek nagy távolságok, az egész sziget kb 25 km hosszú és a legszélesebb pontján 14 km széles, így kényelmesen be lehet járni.

A délnyugati csücsökben, Akrotiri világítótornyával kezdtük az ismerkedést. Akrotiriben található az eredeti város romjait feltáró régészeti múzeum is. A már említett vulkánkitörés pusztította el, de a vulkáni hamunak köszönhetően a legjobb állapotban fennmaradt minószi településről van szó. 1967-ben tárták fel. Az Égei-tenger Pompejijeként is emlegetik. A feltárt leletek bizonyítják, hogy már i.e. 5 ezer körül is virágzó élet folyt a szigeten.

Aztán Emporio templomait kerestük fel, majd Pyrgos Kallistis velencei várromjait, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész szigetre.

Azért a vizet is megnéztük Kamarinál. A keleti oldalon hosszan elnyúló, bár hirtelen mélyülő strandok vannak. A víz hideg volt és nagyon hullámzott, így a strandolni vágyóknak nem a legideálisabb.

A sziget két főszereplője a nyugati oldalon fekvő Fira és Oia. Tényleg csodásak. Napokat lehetne sétálgatni a zegzugos kis utcácskákban és lépcsősorokon. A két város között gyalog is végig lehet menni egy 10 km hosszú látványos sétaútvonalon. Ennek csak egy részét tettük meg Imerovigliig, ahol a Skaros-szikla is áll. Ez egy furcsa formájú kiugró képződmény, amin állítólag a 13. században még egy erőd is épült. Ma kedvelt túracélpont.

Száz szónak is három a vége: Santorinit látni kell! :)