Mongólia 1. rész: Ulánbátor - 2025. június

 

 

Kínát elhagyva még 5 nap Mongólia következett.

Mongólia eredetileg nem állt a mostanában mindenképpen meg szeretném látogatni listámon, viszont Attila jurtarajongó, így ha már ilyen közel járunk hozzá, illő megnézni élőben is, milyenek ezek a lakásformák.

Ahogy mindig is, alaposan utánanéztem a látnivalóknak, olvasgattam az országról. Egy idő után viszont felhagytam vele és lesz ami lesz, mert minél többet kutakodtam, annál inkább elment a kedvem. :D .

Nem egy turisták által kedvelt világról van szó.... De a kíváncsiságom nagyobb volt és bár a lenyűgöző Kínát biztos nem lehet felülmúlni alapon, izgatottan vártam, milyen is ez a ritkán lakott és hatalmas ország. (1,56 millió km2-en 3,4 millió ember él, ennek fele Ulánbátorban.)

Annyit tudtam, hogy lóra születtek, szép a természet és szeretik a birkát.

Pekingből repültünk a fővárosba, Ulánbátorba. Vízum nem kell és könnyedén átjutottunk az ellenőrzésen is. Mivel késő este érkeztünk és már nem járt a reptéri busz, így eleve kértem a szállástól reptéri transzfert, így egy kedves hölgy várt ránk névtáblával a kezében! :)

 

 

Valami miatt a kocsiban a kormány jobb oldalon volt, de mintha a jobb oldalon mentünk volna. Kicsit furcsálltuk, de biztos csak fáradtak vagyunk, valamit rosszul látunk. Persze arra sem emlékeztem, hogy bal oldali közlekedésről olvastam volna...

Erre az első rövid éjszakára egy nagyon egyszerű és olcsó szobát választottam (35 euró reggelivel). Az már a szállásfoglalásoknál feltűnt, hogy a kedvezményes átlag 30 eurós kínai szállásokhoz képest itt drágább a kínálat, 60-70 euró.

Kártyával nem mindenhol lehet fizetni, így érdemes pénzt váltani. A fővárosban több helyen is van rá lehetőség, de a Skytel épületéhez (itt lehet sim kártyát venni nagyon olcsón, kb 500 Ft volt egy hónapra) közel lévő bankkomplexumban nagyon jól váltanak. Sok helyen viszont eurót és dollárt is elfogadnak.

5 éjszakát töltöttünk az országban 5 különböző helyen, hiszen fő a változatosság és így többféle szállástípust és jurtát is ki tudtunk próbálni. :)

Első reggelink után a fővárosé volt a főszerep és két nap alatt bejártuk keresztül-kasul az egészet.

Kiderült, hogy jobb oldali közlekedés van jobb oldali kormánnyal és nem káprázott a szemünk, ugyanis Japán a kiselejtezett, de még jó állapotú autóit kedvezményes áron árusítja Mongóliának. Szinte mindenki ilyen autót használ, ritka a bal kormányos.

Tömegközlekedés alig létezik. A buszokat menetrend hiányában csak a helyiek használják. Tehát gyalogosan kell közlekedni, vagy taxival. Bár táblával ellátott taxi sincs, vagy csak nagyon elvétve.... Az a szokás, hogy az ember kiáll az utca szélére, elkezd legyezni a kezével és ha megáll valaki mellette, akkor elmondja az úti célját és ha sikerül megegyezni az árban, akkor indulás!

A gyalogos verzió azért is előnyösebb, főleg rövidebb távokon, mert rengeteg az autó, így állandó a dugó és 4-5 km megtétele sokszor egy órát vesz igénybe. Szerencsére a belváros gyalogosan is kényelmesen bejárható, így leginkább így haladtunk.

Ulánbátor egyébként híres a tiszta kék egéről, mely a tengerszint feletti 1300 m-es magasságnak és a kb 250 napsütéses napnak köszönhető. A nyár meleg, 25-30 fokos, télen viszont nem ritka a mínusz 30 fok sem.

Igazán pozitív meglepetés volt a város már első nap is. Sokkal modernebb, mint képzeltem. Építészetében a jelen és a múlt karöltve jelenik meg egymás mellett. A tibeti buddhista templomok lábánál üveg és acél toronyházak nőnek ki a földből, de természetesen a szovjet idők panelházai és a jurták is uralják a városképet. Nagyon sok a bevásárlóközpont, szinte minden sarkon van egy.

Már előre készültem mongol fordítóprogrammal, de egyáltalán nem volt rá szükség, ugyanis a mongolok többsége nagyon is jól beszél angolul vagy németül!

Látivalókban nincs hiány! A város központjában található a Sukhbaatar tér, egy nyüzsgő főtér, ahol a Parlament is áll egy hatalmas Dzsingisz kán szoborral. 

 

Tőle nem messze van a Nemzeti Múzeum, ahol a mongol történelmet és kultúrát lehet tanulmányozni és a Dzsingisz Kán Múzeum, amelyben 9 emeleten keresztül lehet ismerkedni Mongólia történetével Dzsingisz Kántól a 20. századig. A 9. emeleten kapott helyet egy hatalmas aranyozott Dzsingisz Kán-szobor. Igazi arany bevonata van! Ezt idén márciusban adták át a közönségnek, szerencsések vagyunk. :)

Dzsingisz Kán nevét a híres német együttesnek köszönhetően sokan ismerik, de ki is volt ez a mongol nemzeti hős valójában, akinek a képe, szobra szerte az országban szembejön az emberrel és még a repülőteret is Dzsingisz Kánnak hívják?

Az 1160-as évektől 1227-ig élt. A Mongol Birodalom alapítója, aki véget vetett az állandó belháborúknak a mongol törzsek egyesítésével. Fegyelmezett hadsereget alapított, mely híres volt a gyorsaságáról és kegyetlenségéről. Törvénykönyvet (Jaszák) hozott létre és egységesítette a szabályokat. Uralkodása alatt fellendült a Selyemút biztonsága és postaállomás-rendszer jött létre. Nem üldözte a vallásokat. Összességében bár hódításai milliók halálát okozták pozitív hatással voltak a civilizáció fejlődésére.

Szintén a főtér közelében található a Choijin Lama Templom Múzeum, mely egy 5 templomból álló buddhista templomkomplexum. 1904 és 1908 között épült. 

 

Kicsit távolabb sétálva nyugati irányba érjük el az ország legnagyobb és legfontosabb buddhista templomkomplexumát, a Gandan kolostort. 1835-ben alapították. Itt található egy 26,5 m magas aranyozott szobor is, mely az együttérzés megszemélyesítője. 

 

 

Természetesen építészetileg nagyon érdekes volt az egész helyszín, de a legizgalmasabb élményt itt teljesen más adta. Mivel vallásilag nem értek a dolgokhoz, általában csak téblábolok és bámészkodok a szobrok között. Így történt ez itt is, amikor egyszer csak magyar hang ütötte meg a fülünket. Aztán hirtelen egy magyar csoportba botlottunk. Még meg is jegyeztem, hogy nahát, mily hihetetlen itt az isten háta mögött magyar emberekkel találkozni, mire Attila kicsit hebegve-habogva megszólalt, hogy itt van Borbála! Én csak névről ismerem általa, mert jurtaimádóként mongol történelmi videókat is nézeget előszeretettel és az említett Borbálának is van egy ilyen csatornája. És Borbála nem más, mint Magyarország mongóliai nagykövete, Obrusánszky Borbála! :) Milyen kicsi a világ, vagy milyen szerencsénk van, hogy épp abban a pillanatban ugyanoda sodort minket az élet. Attila kicsit lefagyva, én annál nagyobb lelkesedéssel kérdeztem meg, hogy készíthetnék-e egy képet a bálványról és imádójáról? :) Örömmel és mosolyogva jött a válasz, hogy igen! Már épp kattintottam volna, mikor a magyar csapat egy másik előkelő tagja felajánlotta, hogy majd fényképez ő. Így kerültem rá én is a képre és büszkén fogtuk közre Borbálát, aki láthatóan szintén örült a kedves szavaknak és találkozásnak. :)

 

A felfoghatatlan meglepettségtől bódultan folytattuk a városnézést. A főtér felé vettük ismét az irányt, amikor beszélgetésünket meghallva ránk köszönt valaki magyarul. Ilyen kicsi már tényleg nem lehet a világ! Kiderült, hogy Soós István az, a magyar-mongol baráti társaság csoport vezetője, akit több évtizedes múlt köt Mongóliához. Kellemesen elbeszélgettünk és még néhány hasznos tanácsot is kaptunk. :)

Aznapra még a Blue Sky Tower volt hátra, egy irodaház és hotel, mely 105 m magas, és a 23. emeletére bárki felmehet szétnézni. A kilátás a női mosdóból a legszebb! :)

 

Ezután végre elfoglaltuk a város szélén található jurta szállásunkat! Sokan építenek a kertjükben jurtát turisták számára, de a lakók már a jurta melletti tégla épületben laknak.

Első számú jurtánk nagyon modern volt, 2 félgömbből állt, ezáltal a szoba mellett volt hely konyhának és fürdőszobának is. 

A következő nap is hasonlóan tartalmasan telt. Többek között megnéztük a híres Narantuul piacot. Itt aztán minden kapható a ruhaneműtől a szerszámokon át a bicikliig.

 

Innen a város déli részét és a Tola folyó partját térképeztük fel. A helyiek előszeretettel vonulnak ki piknikezni, grillezni a folyópartra.

 

A folyótól délre található a Zaisan emlékmű, mely a második világháború elesett katonáinak állított szovjet katonai emlékmű egy domb tetején, ahonnan csodás a kilátás a városra. 

 

 

Innen északra áll a Bogd Kán Palotamúzeum. Ez Mongólia utolsó uralkodójának, a vallási és politikai vezető Bogd Kánnak a téli rezidenciája volt. 1893 és 1903 között épült. Egy kétemeletes téli palotából és egy héttemplomos nyári imakomplexumból áll. 

 

Visszatérve a főtérre ismét egy ajándékban volt részünk, ugyanis megkezdődött az Ulánbátori Biennálé, aminek köszönhetően két héten keresztül minden este koncertekkel és előadásokkal szórakoztatják az érdeklődőket teljesen ingyen! Le is ültünk végighallgatni az épp játszott klasszikus koncertet, mely méltó koronája volt a napnak.

 

A hátralévő napokra búcsút intettünk a városnak és elmerültünk a mongol nemzeti parkok szépségében.