3 ország 3x3 nap alatt: 1. rész- Milánó (2025. szeptember)

 

 Milánó volt az első állomás. Bár a divat fővárosának is nevezik, engem inkább az építészete érdekelt.

A gótikán, reneszánszon és barokkon kívül a modern építészet is remekül formálja a városképet.

Az ismerkedést a város ezen oldalával kezdtük a Porta Nuova negyedben. Több felhőkarcoló is található itt. Ebből kifolyólag az üveg és az acél nagyon domináns építőelem ezen a területen, de meglepő módon két "függőleges erdő" is magasodik itt, a Stefano Boeri által tervezett Bosco Verticale projekt. 111 és 76 m magasak és homlokzatuk több ezer fával és bokorral van beültetve. A növényeket botanikusok válogatták és az éves karbantartást alpinisták végzik.

 

Innen metróval a Navigli városrész felé vettük az irányt. Ez egy csatornarendszer mentén húzódó terület pezsgő élettel, hangulatos éttermekkel és kávézókkal. Eredetileg a 12. században építették ezt a csatornarendszert, hogy összekössék a várost a környező folyókkal áruszállítás céljából. Még Leonardo is dolgozott rajta a középkorban, amikor a zsiliprendszert kiépítették a hajók különböző szintek közti áthaladása érdekében. 

 

 

Másnap picit visszarepültünk az időben, ugyanis a gótika, a reneszánsz és a barokk kapta a főszerepet. Már reggel a Milánói Dóm tetőteraszán találtuk magunkat 250 lépcső leküzdése után. Ide mindenképp előre kell jegyet venni! Van liftes lehetőség is, de itt hosszabb a sor mindig, a lépcsőnél meg szépen sorban indulnak az emberek saját tempójuk szerint. Szerintem ez kihagyhatatlan program, mindenképp ajánlom. Az ember törpének érzi magát a hatalmas csipkés kőből faragott ívek alatt. A különféle szobrok és díszítőelemek is hihetetlen aprólékossággal vannak kifaragva. Ezután jön még pár lépcsőfok felfelé mászás után a legfelső szint, a tető, ahol a tornyok között lehet sétálni. 

 

Miután kigyönyörködtük magunkat a kőcsipkék erdejében, visszasétáltunk a földszintre és megcsodáltuk a dómot belülről is. 

 

A dóm mellett található a híres fedett bevásárlópasszázs, a Galleria Vittorio Emanuele II. Nevét Olaszország első királyáról kapta, aki fontos szerepet játszott az ország egyesítésében.

 

A város fontos látnivalói szerencsére gyalog is bejárhatók, bár jó a tömegközlekedés is.

A dóm után San Bernardino alle Ossa következett. Egy 13. századi templomról van szó, mely elsősorban ossariumáról (csontkápolna) híres. Eredetileg azért kezdték emberi koponyákkal díszíteni a kápolna falait, mert a közeli temető megtelt. A test mulandóságát és a lélek örökkévalóságát hirdetik. Nagyon érdekes látvány. 

 

Mint általánosságban egész Olaszország, Milánó is tele van érdekesebbnél érdekesebb templomokkal. Ha csak ezeket szeretné bejárni az ember is több napra lenne szüksége hozzá.

Néhányat azért megnéztük. Az egyik legszebb számomra a San Maurizio volt. Egy 16. századi templom, melynek különlegessége a belső színes festészete. 

 

A másik említésre méltó a Sant Ambrogio bazilika. 

 

Természetesen a legnépszerűbb a Santa Maria delle Grazie templom. Maga az épület is megér egy látogatást, de leginkább arról híres, hogy ebédlőtermének falát Leonardo Utolsó Vacsora című freskója díszíti. Erre jegyet csak 2-3 hónappal korábban lehet online vásárolni. Szerencsére 10 évvel ezelőtt már jártam a városban és akkor sikerült megnéznem, így most nem voltam csalódott amiatt, hogy nem sikerült. Aki viszont látni szeretné, az mindenképp 3 hónappal korábban kezdje nézegetni az online jegyárusítást, ugyanis 3 havonta nyitják meg a következő 3 hónap időpontjait. 

 

Milánó híres vára, a 15. században épült Castello Sforzesco is kötelező látnivaló. Ingyenesen látogatható, kivéve egyes galériákat. 

 

A Sforza család vára a reneszánsz kor egyik gyöngyszeme.

A mögötte található park ideális egy kellemes sétára és itt áll a Torre Branca nevű kilátótorony is, melynek tetején állva 108 m magasságból gyönyörködhetünk a kilátásban. 

 

Harmadik napra már csak egy laza séta maradt, ugyanis délután már várt minket Bordeaux! Erről majd a következő részben mesélek.