Nyár a télben- 2026 januárjában Gran Canarián! 🙂 (1. rész)

Néhány éve már hagyomány, hogy elmenekülünk a hideg elől valahova. Ezúttal a vulkanikus eredetű Gran Canariára esett a választás, a Kanári- szigetek harmadik legnagyobbikára, ahova az év első napján hajnalban már el is repültünk és egy egész hetet töltöttünk a kellemes 20-25 fokban. 

Tenerifén jártunk már szintén egy téli időszakban és mivel nagyon tetszett, így gondoltuk, megnézünk egy másik szigetet is.

Kocsit béreltünk a reptéren és mivel még csak délelőtt volt, azonnal aktív városnézésbe kezdtünk.

A hét első fele inkább a városnézésekről szólt. 

 

 

A sziget fővárosával ismerkedtünk először. Las Palmas de Gran Canaria egy nyüzsgő város hatalmas kikötővel, homokos és fekete lávás- sziklás tengerpartokkal és hangulatos óvárossal. Ez utóbbit Veguetanak hívják, már a 15. században is létezett és macskaköves utcák, erkélyes házak jellemzik.

Központi épülete a gótikus és neoklasszicista Santa Ana katedrális, melynek a tornyába is fel lehet menni, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre és a templom előtt elterülő hatalmas Plaza de Santa Ana térre.

 

 

Érdekes múzeumokból sincs hiány. A Casa de Colón belső udvaros, faragott erkélyes ház egy tengerészeti és felfedezéstörténeti kiállítást rejt, valamint arról híres, hogy állítólag Kolumbusz Kristóf itt szállt meg útjai során.

 

 

 

A bennszülöttek kultúráját , használati tárgyait, koponyákat bemutató Museo Canariot is érdemes megnézni.

 

 

A város közelében található a Hacienda la Rekompensa banánültetvény, ahol be lehet fizetni egy banántermesztést ismertető programra, mely a végén egy banánból készült étel- és italkóstolóval zárul. Ez a banánfajta kisebb és édesebb, mint dél-amerikai rokonai. Mivel mérete nem felel meg az európai követelményeknek, így elsősorban helyben és országon belül hasznosítják. Valójában nem is fa, hanem fű és egy fürtön akár 400 banán is megteremhet! Szüretelés után a tövet kivágják és fejlődik a helyén egy új. A banán nagyon igényes, sok vizet iszik és a gazdag termőtalajt szereti. Egy banántő naponta akár 20 liter vizet is el tud használni!

 

 

 

Folytatva utunkat a sziget északi felén szebbnél szebb városkákon keresztül haladtunk. 

 

- Arucas fő nevezetessége a 20. század elején bazaltkőből épült gótikus temploma. 

 

 

- Firgas leginkább vízforrásairól és kerámia díszítéseiről ismert. A Paseo de Gran Canaria nevű sétányon a sziget minden településének neve és címere kerámialapokon van kiállítva. 

 

 

 

- Gáldar ősi barlangfestményei miatt híres. Persze leginkább karácsony és újév idején érdemes meglátogatni, mert ilyenkor városszerte nagy karácsonyi díszek, betlehemes történetek és mesefigurák díszítik az utcákat.

 

 

- Az utolsó város a sorban Agaete volt, mely szintén homokos és sziklás tengerpartokkal büszkélkedhet. Emellett van egy az ősi kanári (guancs) kultúra temetkezési szokásait bemutató szabadtéri régészeti múzeuma is. 

 

 

 

A városnézések után a hét második fele már a természetről, sziklákról és kis tengerparti városokról szólt. Erről majd legközelebb.