Nyár a télben- 2026 januárjában Gran Canarián! 🙂 (2. rész, befejezés)

Utunk a sziget nyugati peremén folytatódott keskeny, kanyargós, sziklákkal határolt szerpentineken, ahol több kilátópont is található a tájban és az Atlanti- óceánban való gyönyörködésre.

Az egyik leglátványosabb a Mirador el Balcón nevű üveg "erkély", mely egy meredek sziklafal fölé nyúlik. A parkolótól kb 3 km-es sétával lehet elérni.

 

 

Továbbhaladva váratlanul egy izgalmas kaktuszparkba botlottunk az út mellett. A Cactualdea Park több mint 1000 kaktuszfajnak ad otthont, de más növények is találhatók benne. A kacskaringós utak után kifejezetten jólesik itt a séta!

 

 

Ezután a tengerparti városok következtek a sziget déli oldalán.

 

-Puerto de Mogán volt a kedvencem, melyet meredek hegyek vesznek körül. Egy kis kikötőfalu csatornákkal, hidakkal és aranyszínű homokkal. A sziklafalon kiépítettek egy sétányt is, a Canada de los Gatost, ahol a kilátás mellett ősi kőházak maradványait is lehet tanulmányozni.

 

 

 

-Puerto Rico már nem tetszett annyira. Elhelyezkedését tekintve ugyan hasonlítanak egymásra Mogánnal, de egy részben mesterségesen kialakított turistaközpontról van szó tele nagy méretű szállodákkal. Sokkal zsúfoltabb is, mint Mogán. 

 

 

-A harmadik említésre méltó város ezen a részen Maspalomas volt. Ez már síkabb területen fekszik, nincs sziklákkal határolva. Leginkább dűnéiről híres, melyek természetvédelmi területnek számítanak. Hasonlít a Bordeaux mellett található Dune du Pilathoz, csak kisebb. Emellett azért is kedvelt a turisták körében, mert hosszú homokos partszakasszal rendelkezik. 56 m magas világítótornya a 19. század végén épült. Még ma is működik, de múzeum is található benne.

 

A parti részek után a sziget közepe felé vettük az irányt. Első fontosabb megállónk egy hagyományos kanári stílusú falu volt, Santa Lucía. Hegyek között egy teraszos völgyben fekszik. 

 

Ezután megmásztuk a sziget legikonikusabb látványosságát, a természetvédelmi területen fekvő 1813 m magas Roque Nublo sziklát. Csak regisztráció után lehet belépni a túraösvényre. A kirándulás oda-vissza nagyjából 2 órát vesz igénybe kényelmesen. A talaj köves és kisebb-nagyobb meredek emelkedők tagolják. Az út elején még szinte az orrunkig sem láttunk, de szerencsére egy bizonyos magasság után legyőztük a ködöt és elénk tárult a napfényes kilátás. A szikla tetején két sziklatömb áll: maga a Roque Nublo (a magasabb, kb 80 m) és a La Rana.

Innen egyébként több irányba is el lehet kirándulgatni, sőt, még a sziget legmagasabb pontjáig, az 1949 m magas Pico de las Nieves csúcsig is el lehet sétálni. 

 

 

 

 

Ezután a legfestőibb település, Tejeda következett. 1050 m-rel fekszik a tengerszint felett. Az imént említett sziklákon kívül innen még a Roque Bentayga is látható. Hangulatos falu macskaköves utcákkal, központi templommal, kávézókkal és kézműves üzletekkel.

A környéken a mandula a legfontosabb termény, ezért mandulaünnepet is szoktak rendezni itt. 

 

 

Átkeltünk a Cruz de Tejeda hegyi hágón és mielőtt visszakanyarodtunk volna a keleti partra, megálltunk egy homokkőbe vájt szűk szurdoknál, a mini Antelope Canyonnak is hívott Barranco de las Vacasnál.

 

Ezután visszatértünk a partra és utolsó állomásunk a repülőtér közelében fekvő Telde város volt. Las Palmas után ez a sziget második legnépesebb városa. Történelmi múltja miatt (fontos őslakos település volt) régészeti lelőhelyei is vannak, de hangulatos strandokkal is tud kedveskedni a látogatóknak.

 

 

Ezzel sajnos véget is ért a hét és várt minket a jó hideg itthon 20 centis hó formájában az autó tetején.... 😛