Világgá mentem 29 napra! :)- 3. rész (Tajvan 3.)

 

A fővárost elhagyva szigetfelfedező körutat tettem az óramutató járásával ellentétesen.

Tajpejből meg sem álltam Chiayi városáig, ahol egy éjszakát töltöttem, az egész tajvani tartózkodás legrosszabbikát. Sajnos az állomás mellett csak ezt találtam, de mindenképpen itt kellett aludnom, mert a másnapra tervezett 281 m hosszú Taiping gyalogos függőhíd innen volt a legjobban megközelíthető. Még így is másfél órát zötykölődtem a buszon a hídig keskeny szerpentines utakon, de hát egy hídért ez igazán nem nagy áldozat. :)

Tajvan legmagasabban fekvő hídjáról van szó, így ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk az erdőben, egyre ködösebbé vált a táj. A hídhoz érve pedig már az orromig is alig láttam. :) Egy idő után azért szerencsére felszállt a pára és ledobta ködruháját a híd, hogy teljes pompájában meg lehessen csodálni. Bár nem életem legszebb példánya vált láthatóvá előttem, azért igazán érdekes darab. Komótosan átsétáltam rajta, majd megnéztem a falu vásárlós utcáját és robogtam vissza busszal Chiayiba, ahol a csomagomat is hagytam, mert várt már a Tainanba tartó esti vonat.

 

A következő napot Tainanban, Tajvan legrégebbi és legkulturálisabb városában töltöttem. A 17. században holland gyarmat volt, ennek maradványa például a Fort Zeelandia erőd, kereskedelmi és katonai központ a régi kikötőnegyedben. 

 

A hozzá közeli Anping Tree House szerintem a város legizgalmasabb látnivalója. Egy 19. századból megmaradt só- és raktárépület, melyet mára szinte teljesen benőttek a terület banyanfáinak a légzőgyökerei. Igazi dzsungel! A légzőgyökereket ez a fa az ágairól lefele növeszti és mikor elérik a talajt, megvastagodnak és új törzsekké válnak. Ezáltal egyetlen fa akár egy egész ligetnek tűnhet. 

 

A város templomokban is gazdag. Leghíresebb Konfuciusz- temploma és a Chihkan Tower, mely eredetileg egy holland erőd volt a 17. századból. 

 

 

 

 

 

A japán uralom (1895-1945) idejéről is maradtak meg épületek. A legnevezetesebb az 1932 óta működő 5 emeletes Hayashi Áruház. Korát megelőzte, ugyanis már akkor lift működött benne! Különlegessége a tetőterasz is, ahonnan jó a kilátás. 

 

Tainan után Kaohsiung következett, ahol szerencsére két napot terveztem, mert ez a város tetszett a legjobban. Már a főpályaudvara is látványos, de a híres színes Formosa Boulevard metróállomás tényleg kötelező látnivaló (Dome of Light). A világ egyik legnagyobb üvegmozaik műalkotása és üvegkupolája (30 m átmérőjű). Az élet körforgását ábrázolja. 

 

 

A város kikötőjét is érdemes meglátogatni. Többek között itt található a Kaohsiung Music Center futurisztikus épületegyüttese, valamint a régi raktárakból kialakított művészeti negyed is. 

 

 

Itt kompra szálltam és áthajóztam a szemben lévő keskeny Cijin-szigetre. Világítótornyán, régi erődjén és piacán kívül engem a vidám, színes házai varázsoltak el. 

 

 

Kaohsiungnak van még egy nagyon egyedi és izgalmas látnivalója, a város északi részén fekvő Lótusz-tó és környezete. Egy vallási és turisztikai központ egyben, tele templomokkal és pagodákkal. Leglátványosabb a Dragon and Tiger pagoda, ahol az ember egy sárkányfejbe bújik be, majd egy tigrisfejen át jön ki. :) Persze a kilátás sem rossz a pagodák tetejéről. 

 

 

De van itt Tavasz és Ősz pavilon valamint Konfuciusz- templom is.

Ezzel búcsúztam a várostól és átvonatoztam a keleti partra, Taitungba. Itt nem maga a város érdekelt, hanem az innen megközelíthető csoda, mely a tajvani utolsó állomásom volt. De erről majd legközelebb. :)