Világgá mentem 29 napra! :)- 4. rész (tajvani utolsó)

Megérkeztem Taitungba, Tajvan keleti oldalára. Ez az oldal kevésbé lakott a domborzati viszonyok miatt. Nincs is sok látnivalója. Egy viszont kihagyhatatlan, a Taitungtól 2 óra busztávolságra lévő Sanxiantai Arch Bridge, mely a pici, lakatlan vulkanikus Sanxiantai- szigetre ível át. A szigetecske egyébként egy természetes földnyelv, ami apálykor gyalogosan is elérhető.

A híd elsősorban turisztikai céllal épült 1987-ben egy igazán festői helyen. 8 egymást követő ívből áll. Azért 8, mert a kínai kultúrában a nyolcas szám a szerencse szimbóluma. Formája a templomokat díszítő fekvő sárkányra hasonlít. Mivel az ívek lépcsősek, így csak lassabb tempóban lehet átkelni rajta, az ívek tetején megpihenve és gyönyörködve a kilátásban. Számomra ez volt Tajvan leglenyűgözőbb látnivalója! :)

 

Ezután visszavonatoztam a fővárosba. Egy híres nevezetesség lett volna még útközben. Tajvan legnagyobb szurdoka, a Taroko- kanyon, de a 2024 tavaszán bekövetkezett hatalmas földrengés miatt nagyon megsérült, így nagy része sajnos még ma is zárva van. 

 

Visszatérve Tajpejbe esti programként a mosást választottam, hiszen egy ilyen hosszabb út alatt mosni sem árt néha és a tajvani szállodák nagyon jól fel vannak készülve erre. Ingyen mosás- szárítás 1-2 óra alatt! :)

 

Másnap pedig elhagytam Tajvant és egy szingapúri 3 órás átszállással megérkeztem egy új országba! :D

 

A Singapore Changi Airport nem véletlenül kapta meg már többször is a világ legjobb reptere díjat. Nem csak egy közlekedési csomópont, hanem igazi élményhelyszín is egyben. Néhány órát lazán el lehet benne időzni, de még fél napra is akad látnivaló. Tele van különféle kertekkel, művészeti installációkkal, a terminálok között pedig ingyen vonattal lehet közlekedni. A legnagyobb attrakció a 2019-ben átadott bevásárlóközpont, a Jewel Changhi Airport, mely a terminálokhoz kapcsolódik és az azon belül található Rain Vortex, mely a világ legmagasabb beltéri vízesése (40 m). A természetes esővizet használják és újrahasznosítják az épületben. 

 

Kicsit peches vagyok, mert 2018-ban jártam Szingapúrban, a vízesés átadása előtt, most pedig hajnalban töltöttem ott pár órát és a vízesés csak reggel tíz és este tíz között üzemel...  Nem baj, talán egyszer majd... ;)