Világgá mentem 29 napra! :)- 7. rész (Indonézia utolsó)

A Balin töltött utolsó előtti napom szabadfoglalkozással telt, mert bár jó egy sofőrre bízni magunkat, kicsit hiányzott már az azt amit akarok-ameddig akarom érzés.

Nem mintha ez kevésbé lenne fárasztó. :D

Szóval egy teljes napot Ubud felfedezésére szántam és mivel a központban volt a szállásom, mindent kényelmesen elértem gyalogosan.

Ubud Bali belső zöld részén fekszik rizsteraszok, dzsungel és folyóvölgyek ölelésében. Jakartával ellentétben itt már gyakran látni turistákat. A közlekedés kaotikus, a robogók száma több, mint az ott lakóké. Az úttesten átkelni kész életveszély és az sem ritka, ha egy majom kopog be az ablakon... :)

Nem egy nagy városról van szó, mégis akad látnivaló bőven. 

 

Az egyik legfontosabb a város egykori királyi családjának a rezidenciája, az Ubud Palace. Egy 19. században épült palotáról van szó, mely tökéletes példája a balinéz építészetnek, hiszen több kapuból, pavilonból és udvarból álló komplexum. 

 

Szintén az uralkodó család építtette a szerintem leglàtványosabb nevezetességet, a Saraswati templomot a 20. században, mely az Ubud Palotàtól alig pár percre található. A tudàs, bölcsesség és tanulás hindu istennőjének, Saraswatinak van szentelve. Water Palace néven is ismert, mert a templomot lótuszokkal teli tavon keresztül lehet megközelíteni. 

 

Múzeum is akad a városban szerencsére, így esős időben is lehet mit csinálni. Engem is az eső kergetett be a Puri Lukisan (festészet palotája) művészeti múzeumba, amit egyáltalán nem bántam meg! A balinéz festészettel és szobrászattal lehet itt megismerkedni. 

 

 

Mire végeztem, szerencsère az eső is elállt, így folytathattam a városnézést. Megnéztem a helyi piacot, elsétáltam a rizsteraszokhoz és még a népszerű Monkey Forest Parkba is majdnem bementem, ami tele van hosszúfarkú makákókkal. Végül azonban a bejáratnál visszafordultam, mert már ott is sok majom ugrándozott és elég is volt belőlük ennyi. Eléggé erőszakosak és bár veszettség ellen is beoltattam magam, nem akartam megkockáztatni, hogy akár játékból is megkóstoljanak.... :P

 

 

Így a napot egy 60 perces lábmasszázzsal zártam. Isteni volt, szinte el is aludtam közben, mindez 2500 forintért. :)

 

 

 

 

Az utolsó nap Balin ismét Putu sofőrömmel telt. A sziget déli félszigetét jártuk körbe. A tengerparti sziklatemplom, Uluwatu volt az első állomásunk, ahonnan csodás kilátás nyílik az óceánra. Itt is élnek ám makákók, akik bizony tényleg nem félnek semmitől és szeretnek lopkodni. Egy látogató napszemüvegét épp a szemem láttára csenték el...

 

 

Ezt követően egy festői tengerparti szakaszt látogattunk meg, a Padang beachet. Egy sziklák közé beékelődött homokos öböl, mely nem csak a fürdőzők, hanem a szörfösök körében is nagyon kedvelt. 

 

Az utolsó látnivalóm Balin a Garuda Wisnu Kencana Cultural Park volt. Egy hatvan hektáron elterülő hatalmas park tele óriási szobrokkal. A legnagyobb a 121 m magas Garuda Wisnu szobor, ahol a Garuda madár hátán ül a világ rendjét fenntartó hindu főisten, Wisnu. A szobor talapzata kiállítótérként műkődik. 

 

Bali igazán érdekes, örülök, hogy megnéztem, de ez a közel egy hét számomra elég is volt. :)

A hatalmas páratartalom és hőség miatt állandóan vizes volt mindenem, ragadt a bőröm és még másnapra sem tudott megszáradni az elázott vagy megizzadt ruha. 

 

Kicsit csodálkozva nyugtáztam, hogy sofőröm igazi bali-i, még sosem mozdult ki a szigetről, a családja összes tagja ott él és még a szabadidejükben sem vágynak máshova. Ízlések és pofonok, a lényeg, hogy ő nagyon szeret ott élni. :)

Én viszont már izgatottan vártam, hogy megérkezzek világjáró utazásom utolsó állomására, ami éjszakai repüléssel egy szép vasárnap hajnalon meg is történt. Hogy hova? Az majd legközelebb kiderül. ;)