Világgá mentem 29 napra! :)- utolsó, 13. rész (Ausztrália hatodik)

Városnézés után már hiányzott a természet, így bőröndömet Sydney-i utolsó szállásomon hagyva vonatra szálltam és 2 óra múlva megérkeztem a Sydneytől nyugatra fekvő Blue Mountains Nemzeti Park szívébe, Katoombába. Itt töltöttem az éjszakát egy kellemes panzióban, hogy másnap reggel már indulhassak is kirándulni. :)

 

A klasszikus túraútvonal eredetileg kétnapos, én viszont csak a felét, a látványosabb részét jártam végig Katoomba Fallstól Gordon Fallsig. Jól kiépített kirándulóhely tele kilátópontokkal, vízesésekkel, meredek szurdokokkal, létrákkal.
 






Legnépszerűbb látnivaló a három egymás mellett álló homokkő sziklatorony, a Three Sisters. Több millió év alatt alakult ki ez a forma a szél, eső és hőingadozás következtében. 
 




Bár sokan járnak errefelé, elég nagy területről van szó, így többször is előfordult, hogy teljesen egyedül sétálgattam az erdőben, ezáltal volt szerencsém sárgabóbitás kakadut és karmazsin rozellát is látni. :)
 












Ez volt az utolsó teljes napom Ausztráliában. 
 
Késő délután értem vissza Sydneybe. Esti fényekben még egyszer elbúcsúztam az operaháztól valamint a Harbour- hídtól és próbáltam korán ágyba bújni, ugyanis másnap hajnalban kezdetét vette a maratoni, 44 órás hazaút...Persze lett volna rövidebb verzió is dupla áron. :)
 
Mivel nem voltam időhöz kötve, belefért ez a hosszú út, bár igencsak embert próbáló volt. :)
 
Sydneyből Kuala Lumpurig még élveztem is a 12 órát, szerencsére ablak mellett ültem és annyira tiszta volt az idő, hogy csodás kilátásban volt részem. Érdekes módon Balin tartott a gép egy kis szünetet, ahol majdnem mindenki leszállt. Miután az új utasok elfoglalták helyüket, ismét levegőbe emelkedtünk és már meg sem álltunk Kuala Lumpurig. Itt volt egy hosszabb szünetem, amit a két terminál bejárásával töltöttem, majd következett az újabb 12 óra Isztambulig. Na, itt már kezdtem kicsit unni a dolgot. :D
 









Az isztambuli reptér elég látványos, így hamar elrepült a várakozási idő. Onnan pedig már csak egy szempillantás volt az utolsó szakasz hazáig. 
 

Pár nap kellett, hogy kipihenjem magam. Aktív hónap volt, az biztos! Jólesett hazaérni, de picit sajnáltam is, hogy véget ért a nagy kaland. :)
 
Hatalmas élmény volt, felejthetetlen emlékeket szereztem és bármikor indulnék újra! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Holland körút 1. rész- 2025. április

Vietnám 1. rész- 2024. január

Északkelet- Spanyolország csodái 2. rész (2025. október)