Németország- 2023.október

- november 13, 2023

Az út mozgatórugója természetesen a nyáron nyílt Skywalk Willingen függőhíd volt, mely a maga 665 m hosszával azonnal a második helyre ugrott a versenyben. Izgatottan vártam a találkozást.... ő kevésbé. Már az odafele utat is megnehezítette, hiszen kb 1 km hosszan szinte bokáig érő sárban kellett koncentrálva gyalogolni. Erről persze szegény híd nem tehet, az üzemeltető hibája, hogy csak a pénzt szedi be, de az odajutásra már nem figyel. Pedig csak egyszerűen le kellett volna szórni kaviccsal vagy fahánccsal az utat, ahogy azt a legkritikusabb helyen meg is tették. Na, de mindegy, ilyen apróság nem szegi kedvünket! Amikor végre megpillantottam kecses testét a ködben, a sár már szinte feledésbe is merült. Felváltotta a koncentrációt valami más. Mégpedig az, hogy el ne essek! Ez a híd ugyanis roppant módon mozog.....Elég sok ilyenen átkeltem már, enyhén persze mozog mindegyik, de ez táncolt a levegőben! Ès nem volt erős szél....Még a nála 56 m-rel hosszabb cseh testvére is alig érzékeltette, hogy sétálunk rajta. Rájöttem, hogy a németek nem állnak a helyzet magaslatán az ilyen gyalogos függőhidakat illetően.... Hiányzott az oldalsó kifeszítés, ami az egész hídon való átkelést élvezhetővé teszi. Ìgy ugyanis a 2*665 m egy igazi kalandpályává vált és végig arra kellett figyelni, hogy az ember el ne essen vagy ne vágódjon neki a mellette elhaladóknak. Ilyet még sosem mondtam, de bevallom, alig vártam, hogy ismét szilárd talaj legyen a lábam alatt. Összességében azért tetszett, örülök, hogy megnéztem, de többet nem fogunk találkozni. Akinek tériszonya van, annak ez semmiképp nem ajánlott!

Szerencsére az út nem csak a hídból állt. A borús idő ellenére sok szépet láttunk Kasseltől kezdve Duisburgon át egészen a holland határig. Az út végét pedig Köln és egy 19. század végi sejtelmes kastély zárta.