Svájc keleti felén jártunk.
Már többször megfordultam az országban
rövidebb időkre. Amilyen gazdag természeti kincsekben, annyira drága is! A
szállásoktól kezdve a belépőkön át minden, nem is töltöttünk ott hosszú időt. Az autópályamatrica sem turistabarát, éveset
árulnak, ami következő év január 31-ig érvényes. Mindez 44 euro.... Ezt
leszámítva szép vidék, egyszer érdemes bekukkantani.
A mostani út mozgatórugója a 17. században
épült boltíves kőhíd volt, a Ponte dei Salti. Annak idején fontos szerepet
töltött be az áruszállításban, ezért alacsonyak a mellvédfalai is, hogy a
szamarak által cipelt zsákok kényelmesen elférjenek rajta.
Mára nagyon megnőtt a forgalma az alatta lévő
kristálytiszta vízű Verzasca folyónak köszönhetően, amiben előszeretettel
fürdőznek a helyiek és a turisták egyaránt. Hatalmas meglepetés volt számomra
ennyi embert látni a picike híd körül! A folyó vize nagyon hideg, így én csak a partról
csodáltam a tájat.
A közelben található Bellinzona városka is
igazán izgalmas. Fő látnivalója a három 14-15. században épült vára, melyek az
UNESCO világörökség részei: a Castelgrande, a Castello di Montebello és a
legkisebb Castello di Sasso Corbaro. Emellett még az óváros és a bazilika is
megér egy látogatást.
Kirándulni is lehet a környékén, több útvonal
közül lehet választani. Mi most a nagy melegben egy "könnyebb", 8
km-es kört jártunk be. Felfele libegővel mentünk Curzutt állomásig, onnan
indult a túra. Nem véletlenül esett erre az útra a választás, ugyanis áthalad
egy 2015-ben épült 270 m hosszú, 130 m magas gyalogos függőhídon is (Ponte
Tibetano Carasc), mely a Monte Carasso és Sementina közt húzódó hatalmas völgy
felett ível át. A híd után következő 600 m szintemelkedés lefele a köveken
azért nem volt egyszerű, de mindenképp megérte!
A pár napba még a Viamala szurdok és környéke
fért bele. Az 1903 óta látogatható szurdok 300 m magas sziklák között húzódik.
A bejárat után rögtön 359 lépcsőfokot kell megtenni lefele, ott kezdődik a
keskeny ösvény.
Miután kigyönyörködtük magunkat a hűs sziklák árnyékában,
felmásztunk a hegyre, ugyanis a közelben lévő Traversina Steg II függőhidat nem
lehetett kihagyni, ha már oly közel jártam hozzá. Kicsit fárasztó volt a hozzá vezető út, de
érdemes volt megtenni!
Ezzel véget ért a svájci kaland, de az utazás
nem, ugyanis következett a határ túloldalán lévő Comoi-tó! Erről egy másik beszámolóban lehet olvasni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése