Firth of Forth vasúti híd, Edinburgh- 2024. szeptember

Edinburgh, Skócia: Pontosabban most csak a Firth of Forth vasúti híd "megmászása" volt a cél, amire már nagyon régóta készültem. Egy látványos acélszerkezetű konzolos hídról van szó, mely 1890-ben nyílt meg. Tervezői John Fowler és Benjamin Baker mérnökök voltak. Teljes hossza 2467 m, leghosszabb fesztávja 521 m, mely a mai napig a világ második leghosszabb egykonzolos fesztávja. Skócia méltó szimbóluma és az UNESCO Világörökség része.

Néhány éve jártam már Edinburghban anyuval, akkor elég jól sikerült felfedezni a környéket Glasgow városán át egészen Newcastle csodás hídjaiig. A legizgalmasabb program akkor számomra a vasúti híd és a mellette húzódó két másik függőhíd (Forth Road híd-1964 és Queensferry Crossing híd-2017) alatti sétahajókázás volt, mely bemutatta a hidak mellett a vidék állatvilágát is és még fókákat is sikerült lencsevégre kapni. Már ott elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy fel lehetne-e valahogy jutni az általam csak dinoszaurusznak nevezett vasúti híd tetejére...

Találtam tervet egy kilátóteraszról, ami a déli oldalon lenne kialakítva, de ez nagy valószínűséggel csak terv marad. Aztán egyszer csak belebotlottam egy oldalba, ahol épp a híd tetejéről készült kép szerepelt a címlapon! Azonnal utánaérdeklődtem, hogy hogy készült az a kép és kiderült, hogy ez egy alapítvány, akik évente egyszer, általában szeptemberben szerveznek hídtúrát!

Nem olcsó mulatság ez a hídmászás és alapítványokat sem szoktam támogatni, így alaposan utánajártam, kik ők. Kiderült, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek iskoláztatásával, támogatásával, családba helyezésével foglalkoznak már 1860 óta, szóval még csak nem is értelmetlen célra "dobom ki" a pénzt az ablakon, így mihelyt megnyílt a regisztrációs felület, azonnal jelentkeztem is.

Délutáni időpontot választottam, hogy oda tudjunk érni kényelmesen és bíztam benne, hogy a zord skót időjárás kegyes lesz hozzánk. Szerencsére így is lett! Persze nem volt verőfényes napsütés, de nem esett az eső, ami a legfontosabb.

Hajnali indulással teljesen időben sikerült odaérni. A látogatóközpont a híd északi oldalán lett kialakítva. Nagyon jól meg van szervezve az egész. Konténerek vannak felállítva. Egyikben zajlik egy ismertető a hídról, a másikban a felszereléseket osztják ki, a harmadikban pedig a végén egy értékelő kérdőívet kell kitölteni és ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Még büfé és mosdó is üzemel. Összesen 90 percet vesz igénybe a program és nagyjából 30 percig lehet a híd tetején tartózkodni, ahova az egyik fő ferde pillér külső síkjára felszerelt lift visz fel, tehát mászni egyáltalán nem kell. Meglepetésemre rengetegen voltak és a fél óránként induló csoportok mindegyike betelt. Többnyire persze inkább országon belülről érkeztek az érdeklődők, de olvastam, hogy volt már vendég Amerikából és Ausztráliából is.

Aki a környékén jár, semmiképp se hagyja ki és legalább a partról kacsintson rá. Vissza fog mosolyogni, ebben biztos vagyok. :)

Összességében nagyon tetszett a program, örülök, hogy rátaláltam, de a jóból is megárt a sok és hát Skócia nem túl vendégmarasztaló a hűs szellői miatt, így másnap már arrébb is fújt minket egy melegebb szigetre, méghozzá Santorinire. Erről majd legközelebb.:)