Örményország 4. rész- 2024. szeptember

A négy látványos országjáró program után ideje a fővárosról, Jerevánról is ejteni néhány szót.

A világ egyik legrégebb óta lakott települése.

Lakossága a külvárosokkal együtt majdnem 1,5 millió fő.

Kellemes meglepetés volt számomra, ugyanis sokkal fejlettebb, mint gondoltam. Széles sugárútjai vannak, sok a park szökőkutakkal és a tömegközlekedés is jól működik. Leginkább az egyetlen metróvonala, melyen nagyon érződik az orosz hatás. A megállók elég monumentálisak és a vagonok is olyanok, mint Moszkvában. Egyébként Örményország az elsők közt vált ki a Szovjetunióból és nyerte el függetlenségét 1991 szeptember 23-án.

A legnagyobb meglepetés pedig akkor ért, amikor rábukkantam egy gluténmentes pékségre! :) Az egyetlen a városban és csak gluténmentes termékeket árul. A pár nap alatt többször is útba ejtettük, így sikerült mindenféle finomságot megkóstolni. Többek között egy sajttal töltött kenyérfélét, a khachapurit is. Nem tudom, a "normál" verzió milyen, de ez a nekem való igazán ízletesre sikeredett. 

Jereván látnivalókban is gazdag. A 20. században jelentős átépítésen esett át, így inkább modernebb kori nevezetességei vannak. Nincsenek túl messze egymástól, ezért gyalogosan is felfedezhetőek. A legfontosabb, mely a város szimbóluma is, a Cascade complex. Ez egy hosszú, 572 fokból álló díszes lépcsősor a város északi felén, alján egy nagy, szobrokkal színesített parkkal. A sok lépcsőfokot gyalog vagy mozgólépcsőn lehet leküzdeni. Közben több terasz is található és tetejéről csodás a kilátás. Tiszta időben az Ararát-hegy is látható. Száz évvel ezelőtt kezdték el tervezni, de az építés több okból kifolyólag is elhúzódott és a legfelső szint még ma is építés alatt áll.

Tetejétől nem messze kapott helyet az "Örményország Anyja" szobor.

A lépcső aljával szemben pedig az Operaház tündököl a Szabadság téren.

A lépcsőt középtájon elhagyva érjük el a Matenadaran levéltár épületét. Ez az ország egyik leghíresebb és legfontosabb múzeuma. Közel húszezer kéziratot őriz.

A város keleti oldalán, egy dombon fekszik a sportcsarnok és az örmény népirtás (genocídium) emlékhelye az örök lánggal. Ez a közel egymillió örmény halálát okozó esemény 1915-17-ben történt az Oszmán Birodalom területén. Egy 1914-ben az orosz csapatok ellen végrehajtott Baku elfoglalását célzó hadjárat kudarcba fulladt, amiért az oszmán kormány az örményeket hibáztatta, hogy az oroszokat támogatják. 1915 április 24-én több száz örmény értelmiségit őrizetbe vettek és kivégeztek. Ezután az örmények tulajdonát elkobozták és évekig tömegmészárlásokat hajtottak végre.

Ehhez közel található egy domb (Kond), mely Jereván legrégebbi kerülete. Zegzugos utcácskái, girbegurba házai igazán érdekesek. Kívülről azt hinné az ember, hogy egy nagyon szegény negyedről van szó, pedig nem feltétlenül. Ezt véletlenül sikerült megtapasztalni. Épp eleredt az eső, így beálltunk egy kapualjba. A helyzet egyre csak rosszabbodott, már kezdtünk vizesek lenni, amikor kinyílt a kapu és egy idős bácsi behívott minket. Annyira erősködött, hogy nem tudtunk nemet mondani. Egy szépen berendezett, fedett belső udvar fogadott gyümölcsfákkal. Azonnal leültetett, majd a zajra megjelent a lánya is. Az "öreg" felszaladt a kertbe, szedett szőlőt és almát, amit a következő pillanatban a lánya már szeletelve tálalt is. Teljesen elolvadtunk a kedvességüktől. Az eső továbbra is esett, így elkezdtünk beszélgetni. Közös nyelvünk ugyan nem volt, mégis megértettük egymást. A lány elkezdte mutogatni nekünk a képeit a nyaralásairól. Kiderült, hogy a környező országokat már mind bejárta. Tehát a külső homlokzat csak egy felszín. Sosem tudhatjuk, mi lapul a falak mögött.

Igazán kellemes tapasztalat volt, kicsit beleláthattunk a helyiek életébe. És ez az örmény kedvesség általános volt az ott töltött idő alatt.

Innen délnyugat felé haladva egy hatalmas téren található a város központja, a Köztársaság tér. Különféle sárga tufából épült hivatalok veszik körül és a Nemzeti Galéria is itt kapott helyet egy szép zenélő szökőkúttal az előterében.

Innen tovább délnyugatra haladva egy hosszú parkos sétány található végében a híres Vernissage piaccal. Itt különféle ajándéktárgyakat, nemzeti termékeket és sakktáblákat vehet az ember. Örményországban a sakk ugyanis nagyon népszerű és az iskolákban kötelező tantárgy.

Persze templomokban sincs hiány. Leghíresebb a Világosító Szent Gergely Székesegyház, melyet 2001-ben adtak át. 

Még mecset is van a városban, az 1766-ban épült perzsa stílusú Kék mecset, mely az iszlám építészet fontos példája és a város kulturális sokszínűségét mutatja.

A belváros széle pedig bővelkedik bevásárlóközpontokban, amik ugyanolyan fejlettek, mint európai társaik.

A várostól 20 km-re nyugatra található Vagharshapat városa, mely az Echmiadzin katedrálisnak, az örmény apostoli egyház központjának ad otthont. 303-ban alapította Világosító Szent Gergely, az örményeket keresztény hitre térítő apostol, miután az ország a világ első keresztény nemzetévé vált. Tehát a világ legrégebbi keresztény temploma. Épp felújítják, így csak kívülről látogatható, de a kertben több egyéb vallási épület és kolostor is áll, amiket belülről is meg lehet nézni. Természetesen az UNESCO Világörökség része.

A közelben található egy másik világörökségi tag is, a 7. században épült Zvartnotsi katedrális. Ma már csak romjai láthatók, de érdemes megnézni.

Ezzel zárul az örmény beszámoló. Mindent összevetve Örményország egy barátságos, látnivalókban gazdag ország. Könnyen megközelíthető és még nem drága. Érdemes mihamarabb felkeresni, mielőtt tömegesen felfigyelnek rá a turisták. :)