Doha- 2025. február

Kuvaitból Dohába Gulf Airrel repültem bahraini átszállással. Ez a társaság nem egy fapados járat ám, ez a gépbe való belépésnél azonnal kiderült. Monitorok a fejtámlában, párnák az üléseken, hatalmas lábtér és a röpke egyórás úton még ingyen vizet és szendvicseket is osztogattak. Kár, hogy nem volt gluténmentes verzió. :)

Az átszállás egy 9 órás bahraini reptéren való éjszakai tartózkodást jelentett, így volt a legolcsóbb. Előre utánanéztem, hogy ez a reptér ideális az éjszakázáshoz, így kíváncsian vártam, milyen lesz a szállásom. :D

Nem csalódtam! Hatalmas repülőtérről van szó tele üzletekkel, étkezdékkel és ami a legfontosabb, kényelmes alvószékekkel, fotelekkel, minden ülésbe beépített töltési lehetőséggel. Így elég kényelmesen eltelt az idő, egy kicsit még aludni is sikerült.

Reggel érkeztem Katar fővárosába, az 1,1 millió fős Dohába, mely a 19. században jött létre egy kis halászfaluból a Perzsa-öböl partján. Sokáig a kereskedelem és a gyöngyhalászat volt az ország gazdaságának alapja, majd az olaj felfedezése után (1939) hatalmas fejlődés következett be.

A belépés nagyon gyorsan ment, semmit nem kérdeztek, csak egy kis matricát ragasztottak az útlevélbe és kész.

Ezután siettem is a metróhoz, hogy minél előbb elkezdhessem a város felfedezését.

Doha tömegközlekedése szuper, köszönhető ez a 4 metróvonalának. Az egész várost behálózzák. A megállók között elég nagyok a távolságok, így kilométerekben itt sem volt hiány. Járnak ugyan buszok is, de ezekre más típusú jegy kell, így nem próbáltam, de nem is hiányzott. A metróra automatából lehet jegyet venni. Pontosabban travel cardot. Létezik 5 alkalmas kártya 10 katari riálért és egész napos, korlátlan utazásra szóló 6 riálért. Metrók közti átszállásnál nem kell új alkalmat igénybe venni. Szerintem nagyon jól működik, olcsó és gyors. Mindezek mellett szép is! Az összes megálló nagyon csinos, modern és tiszta. Úgy általánosságban egész Dohára jellemző a tisztaság.

Míg Kuvaitban elég kívülállónak éreztem magam, olyan érzésem volt, hogy állandóan figyelnek, dudálgattak rám, tették a szépet (ami egy idő után már elég kellemetlen), addig Dohában egy voltam a sok közül. Ugyanis ide már járnak turisták! :)

Ebből kifolyólag már nincsenek ingyen a múzeumok, sőt...

Először a Nemzeti Múzeumot néztem meg. 50 riál a belépő, kb. 5000 Ft. Leginkább az épület érdekelt, ugyanis egy nagyon modern, Jean Nouvel által tervezett, 2019-ben átadott építményről van szó, melynek formája elvileg Katar jellegzetességére, a sivatagi rózsa kristályképződményeire emlékeztet. Nekem az egymásba kapcsolódó korongokról vékony ostyaszeletek jutottak eszembe, mintha egy tortát díszítenének. :)

Az épület körbeöleli az egykori uralkodó palotáját, melyben az eredeti múzeum működött 1975-től. Maga a kiállítás is lenyűgöző volt. Mozgó képeket vetítenek a falakra, ezáltal az egész múzeum életre kel. Először az ország természeti kincseit ismerhetjük meg, ezután jönnek a hagyományok, végezetül pedig az olaj felfedezése és az azutáni fejlődés kerül bemutatásra.

Ezután a Corniche sétány felé vettem az irányt, mely egy hosszú promenád a Perzsa-öböl mentén.

Közben belebotlottam egy Flag Plaza nevű térbe, ahol több mint 100 ország zászlaja van felállítva a különböző nemzetek közti egységet szimbolizálva.

Majd a Fanar Qatar Islamic Cultural Center épületét néztem meg, mely egy kulturális és vallási központ és egyben a város jelképe a spirális minaretjével együtt.

Mivel kezdtem kicsit elfáradni és a szállásom innen nem volt messze, gondoltam, lepakolok, megpihenek és utána folytatom a napot. Egy teljesen egyszerű szobát foglaltam. A recepciós fiatalember mondta, hogy egy legfelső emeleti, szép kilátású szobát választott nekem. Kedvesen megköszöntem, bár az ilyesmi sosem érdekel, ugyanis csak aludni megyek oda, teljesen mindegy, hova néz az ablak. Mikor beléptem a szobába, leesett az állam! Egy hatalmas executive lakosztályt kaptam nappalival, hálóval, konyhával és csodás panorámával! (Emeletenként csak egy ilyen szoba van.) Mindez 55 euróért... Kár, hogy csak egy éjszakára szólt. :D

Egy kis pihenés és kilátásban gyönyörködés után elmetróztam az Education Citybe a Nemzeti Könyvtárhoz, mely szintén egy kiemelkedő építészeti alkotás 2018-ból. Rem Koolhas tervezte és egy nyitott könyv formájára hasonlít. Nem csak könyvtár, hanem egy hatalmas közösségi tér és kutatóközpont is egyben. Bárki megnézheti ingyen, még egy kis kiállítás is van benne.

A környék másik fantasztikus épülete a Minaretein Mosque, mely 2015-ben épült és már több építészeti díjat is elnyert. Imahely mellett oktatási központ is. Két hatalmas megdöntött minaretje messziről látható. Oszlopain és falain a Korán verseit lehet olvasni. Hatalmas imatermében egyszerre 1800 hívő is elfér. Ide szerencsére nem muszlimok is beléphetnek, így volt lehetőségem megcsodálni belülről is.

Az estét Doha leglátványosabb bevásárlóközpontjában, a Villaggio Mallban zártam. Belső tere Velence utcáira és csatornáira van mintázva. Mesterséges folyócskáján még gondolázni is lehet, mennyezete pedig az égboltra hasonlít. Még jégpályája is van, ahol épp egy jéghoki mérkőzés zajlott.

Az éjszaka remekül telt a hatalmas lakosztályban, így frissen és üdén vágtam neki az újabb teljes egész napomnak.

Építészeti remekművekben bővelkedik a város, így az északi részen található modern Lusail Cityben kezdtem a napot, ahol a félhold alakú Katara Towers is áll. Ez amellett, hogy luxusszálloda, Katar gazdasági fejlődésének is szimbóluma.

Innen nem messze található a Pearl-Katar, mely egy óriási mesterséges sziget lakásokkal, szállodákkal, üzletekkel, kikötőkkel. Ide busszal lehet bemenni, de mivel nem találtam különösebben izgalmasnak, kihagytam. Helyette viszont a néhány metrómegállóval arrébb lévő Katara Cultural Village-t néztem meg, mely 2010 óta egy igazán fontos kulturális és turisztikai központ, ahol teljes összhangban találkozik a modern művészet és a hagyományos arab kultúra. Van itt amfiteátrum, operaház, galéria, étterem, tengerpart és természetesen mecset is, ahova szintén be lehet menni.

Ezután a modern felhőkarcoló negyedbe kukkantottam be, amit madártávlatból már alaposan szemügyre tudtam venni a szobám ablakából, de egészen más volt ezeket a fantáziával átszőtt hatalmas épületeket békaperspektívából is megvizsgálni.

Innen végiggyalogoltam a Corniche parti sétányon egészen a 2008-ban épült Katari Iszlám Művészeti Múzeumig.

Szintén egy egyedülálló épületről van szó, mely I.M. Pei munkája, aki a Louvre üvegpiramisát is tervezte. Belül egy 1400 évet átölelő egyedülálló iszlám gyűjtemény található kerámiákkal, kéziratokkal, szobrokkal és textíliákkal. Engem leginkább a hatalmas belső központi légtér varázsolt el.

Nap végére maradt a város híres piaca, a Souq Waqif. Már az 1800-as években is létezett és bár felújították, de meghagyták az autentikus arab stílusát. Fűszereket, ruhákat, ékszereket, szuveníreket, de még solymokat és vadászati kellékeket is árulnak. A sólyomvadászat nagy hagyomány az országban.

Éjfél után repültem haza ismét Isztambulon át. Volt még bőven időm, de siettem, ugyanis tudtam, hogy még vár rám egy izgalmas attrakció a repülőtéren is, mégpedig a 2022-ben megnyílt The Orchard! Ez egy tízezer négyzetméteres dzsungel a repülőtér végén, egy igazi oázis pihenőpadokkal, lombkoronasétánnyal, vízeséssel és rengeteg növénnyel. Hatalmas íves üvegtető borítja, mely a természetes fényt biztosítja. Itt aztán repül az idő, unatkozni nem lehet. Sajnáltam is, hogy mennem kell, még órákig el tudtam volna ott időzni. Egyébként az egész reptér hatalmas, átszállásra is tökéletes.

Ez a trópusi kert koronázta meg az utat, mely bár rövid volt, de annál tartalmasabb és látványosabb. Egy igazi építészeti kirándulás! Doha tényleg izgalmas város, kellemes meglepetés volt számomra, sokkal többet kaptam tőle, mint vártam. :)