Kína 1. rész: Wenzhou és Guangzhou - 2025. május

Eddigi leghosszabb utazásomon vagyok túl, ugyanis 3 hetet töltöttünk Kínában! Hogy ne legyen unalmas az egyébként is nagyon izgalmas út, a 3 hetet egy 5 napos mongol kalandozással toldottuk meg. 

Kínában már többször is jártam rövidebb időkre az ismertebb nagyobb városokban (Peking, Shanghai, Hongkong és Shenzen), így ezek most nem szerepeltek a programban. Ez az ország viszont olyan hatalmas és annyi látnivalóval rendelkezik, hogy érdemes szétnézni a belsejében is.

Általában nem illik és nem is szokás magunkat dicsérgetni, de én bizony most megveregetem a vállam , mert szerintem nagyon szuper kis útitervet sikerült összeállítanom és nagyon gördülékenyen levezényeltem az egész utat ebben a zárt országban. És itt a zártságon van a hangsúly, mert emiatt sokkal nagyobb felkészülésre és alaposabb előkészületekre volt szükség, mint általában.

Az útvonalat mindig pontosan megtervezem, de a szállásokat, belépőket, busz-vonatjegyeket sok esetben helyben foglalom le aznap vagy pár nappal korábban. Kína esetében mindent előre megvettem, lefoglaltam, még az eldugott nemzeti park belépőt is....Mert ugye azt lehet olvasni, hogy rengetegen vannak, így minden jegy hamar elfogy. Tényleg sokan vannak, de a legtöbb helyen lehet helyben is jegyet venni. Utólag persze mindig okosabb az ember.

Ha valaki esetleg Kínába készül, ne stresszeljen, elég csak a nagyon népszerű helyek belépőit előre megvenni és szállást is lehet találni, még aznap helyben is.

Vonatjegyekkel sem kell feltétlenül kapkodni. Hivatalosan egyébként 2 héttel indulás előtt kezdik árusítani a jegyeket. A hivatalos kínai oldalon körülményes a vásárlás, viszont több közvetítő oldal árul jegyeket. Én a trip.com és a chinatour.net oldalakat használtam erre a célra. Konkrét helyre szóló jegyet kapunk, tehát már a peronon figyelni kell a kocsiszámot. Hivatalos pdf formátumú vagy papír alapú jegy nem jár a vásárláshoz. Az útlevélszámot kell pontosan beírni és az állomáson az útlevél beolvasásával engedik be az embert. De úgy általánosságban minden jegy vásárlásához az útlevélszámot kérik és annak bemutatásával jutunk be még a nemzeti parkba is. Arra nagyon kell figyelni, hogy általában több pályaudvar van egy városban, így nehogy egy másikra menjünk.... Egyszer megtörtént, de erről majd később

Az állomások hatalmasak! Olyan elven működnek, mint egy repülőtér. Felül van az induló rész, alul az érkező. Belépésnél átvilágítják a csomagokat. Érdemes fél-egy órával előbb kimenni.

Sim-kártyát lehet vásárolni a repülőtéren és a városokban is. Ha használni szeretnénk a megszokott hazai oldalakat, akkor be kell szereznünk egy VPN-t (virtuális magánhálózat). Én itthon megvettem a NordVPN-t, ami az első pár napban jól is jött, amíg nem sikerült Sim-kártyát venni (az első 3 napra a telekom EU-n kívüli net csomagját használtam). Viszont kiderült, hogy ez a VPN kínai Sim-kártyával nem működik! Tehát csak az vegyen ilyet, akinek eSim-kártyája van. Szerencsére azért a kínaiak is fel vannak készülve erre a problémára, ugyanis a mobilboltban, ahol a Sim-kártyát is árulták, adtak hozzá VPN-t is (Clash Meta). Nagyon jó áron volt az egy hónapra szóló nagy adatmennyiségű csomag (25 euro), tehát nem kell izgulni, ha valaki véletlenül VPN nélkül érkezik az országba és szeretné a gmail leveleit olvasgatni.

Ami viszont nagyon fontos és még itthon érdemes letölteni és ismerkedni vele, az három alkalmazás: AliPay, DiDi és WeChat. Az elsőt fizetésre használtam, a második a helyi uber, a harmadik pedig a helyi whatsapp, amin keresztül levelezgetnek, de még fizetni is lehet vele. A hazai bankkártyám adatait írtam be az elsőbe, de lehet például revolut kártyát is beírni és az alkalmazás megnyitásával lehet mindenhol fizetni. Nekem nagyon tetszett ez a rendszer. Kényelmes, gyors, megbízható. Ténylegesen kártyával fizetni nem lehet! Készpénzt sem igazán használnak. A revolut kártyámmal vettem ki egy kevés pénzt egy automatából a biztonság kedvéért, de valójában nincs szükség rá.

A Didi egyébként nagyon jól működik és olcsóbb, mint a taxi, érdemes használni. A legtöbb városban viszont jó a metróhálózat is. Az automatából a célállomás kiválasztása után könnyű megvenni a jegyet.

Összességében szerintem nem drága ország. Egy tágas 2 ágyas szoba fürdővel, reggelivel 25-45 euro között volt 2 főre. (A bookingon és a trip.comon foglaltam a szállásokat.)

Ez év végéig 30 napig vízum sem kell, ami még egy plusz pont egy kínai utazáshoz.

Természetesen ez az út valószínűleg nem jött volna létre, ha nincs a Ruyi-Bridge! Egy 2020-ban átadott 130 m hosszú, 6-8 m széles íves acélszerkezetű hídról van szó, mely egy 170 m mély szakadék felett ível át. Ez a híd volt ugyanis az egész kínai utazás ötletének a szikrája. Szerencsére Kína bővelkedik hidakban, így ezenkívül még jó pár csodás példányt sikerült megismerni.

Mivel a Ruyi-Bridge egészen délkeleten fekszik Shanghai alatt, így ezzel kezdődött a kaland és innen araszoltunk nyugat, majd észak felé az óramutató járásával megegyezően.

Szerencsére Budapestről közvetlen járat megy Guangzhouba, ahonnan már csak egy másfél órás átszállási idő és 2 órás repülés után meg is érkeztünk Wenzhouba, a kiszemelt hídhoz legközelebb fekvő nagyvárosba. Aznap már sok mindent nem csináltunk, az eső is esett, de nem is volt baj, mert így ki tudtuk pihenni magunkat a másnapi várva várt kirándulásra.

A híd egy Shenxianju Scenic Area nevű park közepén található 100 km-re Wenzhou városától északra. Mivel tömegközlekedéssel nagyon macerás ide eljutni, így a DiDit hívtuk segítségül és egy óra alatt már ott is voltunk a park bejáratánál. Meglepő módon sofőrunk mindenáron a közeli hotelhez akart vinni, mert el se tudta képzelni, hogy mit akarunk mi az isten háta mögött, ahol a madár se jár. Nem volt hídrajangó, ez egyértelműen kiderült.

Tényleg nem voltak sokan a parkban, külföldiek meg pláne nem, így kicsit kilógtunk a sorból és örömmel fényképezkedtek velünk.

Maga a park egy hegyvidéki területen fekszik, ahova felvonóval lehet feljutni. Egy kb 15 km-es kört lehet leírni üvegpallókon, lépcsőkön és hidakon át. Nagyjából 5 órát vett igénybe az egész terület bejárása, ami számomra óriási élmény volt!

Wenzhouba visszafele is DiDivel utaztunk, ugyanis este már repültünk is tovább, vissza Guangzhouba, ahol folytatódtak az élmények.

A fontos kikötőváros, Guangzhou (Kanton) a Pearl folyó partján terül el. A Selyemút egyik fő végállomása volt. 18,6 millió lakosa van. Sok érdekes látnivalója közül a leglátványosabb és legnépszerűbb a Kanton Tower, mely egy TV- és kilátótorony. 2010-ben nyílt meg és 602 m magas. Tetejéről csodás kilátás nyílik a városra. Extra attrakcióként a tetején körbefutó Bubble Tram kapszulákat is ki lehet próbálni. Bennük ülve még látványosabb kép tárul elénk a városról.

Érdemes egy esti hajókázáson is részt venni a Pearl folyón. Nagyon népszerű program, de szerencsére helyben is akadnak még szabad jegyek.

Épp a hajónkra várva beszélgettünk, amikor egyszer csak lelkesen magyarul ránk köszönt egy kínai fiatalember. (Az egész út alatt ez volt az egyetlen magyar hang, amit hallottunk.) Kiderült, hogy nem rég költözött vissza Kínába Magyarországról, ahol 16 évet élt. Az iskolákat és az egyetemet is kis hazánkban végezte. Mivel nehezen jegyezték meg a tanárok a nevét, így leegyszerűsítve csak Tominak hívták. Nekünk is így mutatkozott be. :)

Kellemes találkozás volt és a hajókázás is méltó búcsúzás volt a várostól. Másnap ugyanis már robogtunk is tovább a Gulongxia nevű kanyonba. :)