Kína 2. rész: Qingyuan, Shaoguan és Changsha - 2025. május

Guangzhout elhagyva első vonatos utunk az onnan mindössze harminc percre fekvő Qingyuanba vezetett, ahonnan taxival rövid idő alatt a Gulongxia nevű turisztikai parkban találtuk magunkat.

Érdekesség, hogy terveim szerint az állomáson akartam hagyni a csomagjainkat, mert a park után innen utaztunk is tovább Shaoguanba a szállásra. Meglepve tapasztaltam, hogy nincsenek csomagmegőrzők a pályaudvaron. Legalábbis a kisebbeken biztosan. Szerencsére a jegyárusító hölgyek segítőkészek voltak és megengedték, hogy náluk hagyjuk a táskákat.

Maga a park a Gulong kanyonban található egy szubtrópusi őserdő kellős közepén. A vadvízi evezés szerelmeseinek kedvelt helyszíne. Engem persze nem ez vonzott ide, hanem a 329 m hosszú üvegpadlós függőhídja, melynek közepéről csodás kilátás nyílik a mellette mélybe zubogó vízesésre. Az egész park kicsit meseszerűen van kialakítva, a főszerepet pedig a dinoszauruszok kapták.

Shaoguanba érve rájöttem, hogy a szállást a másnapi kirándulóhelyünkhöz viszonyítva nem a legjobb helyre foglaltam. Mivel csak 15 euróba került (lemondani már nem lehetett), úgy döntöttünk, hogy a felesleges oda-vissza utazgatást megspórolva ennyi veszteség belefér és besétáltunk a pályaudvar melletti hotelbe bízva abban, hogy van szabad szoba. Kicsit meglepetten, de nagy mosollyal közölték, hogy van! :) És még az ára is megfelelt, 45 euró 2 főre reggelivel igazán megérte a váltást.

Sokáig nem élveztük spontán szállásunk vendégszeretetét, hiszen másnap már várt minket a Yunmen Mountain Resort Park, ahova nyitásra érkeztünk. Talán ennek is volt köszönhető, hogy szinte egyedül voltunk! Ide nem hogy külföldiek nem járnak, de még kínaiak sem igazán. :) Ki is kerekedett annak a néhánynak a szeme, akik szembejöttek velünk. Pedig egy igazán látványos parkról van szó a hegyekkel határolt erdő közepén, ahova libegővel lehet feljutni és ösvényeken, hidakon, lépcsőkön, pallókon keresztül vissza. A park egyik fő látnivalója a 316 m hosszú üvegpadlós függőhídon kívül a 168 m magas mesterségesen kialakított vízesés.

A park után még megnéztük a közeli Yunmen Monasteryt, a 923-ban alapított buddhista templomkomplexot is.

Nap végén ismét vonatra szálltunk, már rutinosan, ismerve a szabályokat és meg sem álltunk a 450 km-re északra található Changsha városáig, amit 1 óra 45 perc alatt értünk el!

Ezek a gyorsvonatok egyébként nagyon kényelmesek, van rajtuk hagyományos kínai valamint normál wc és meleg/hidegvíz automata is. Voltak pillanatok, mikor 349 km/órával suhantunk! Egy apró hibája van talán a vonatkocsiknak, hogy picike a csomagtartó rész, így a fejünk felett lévő sávba kell mindent feltenni, ami a 2+3 üléses kialakítás mellett nem a legideálisabb.

Changsháról az olvastam, hogy unalmas. Nekem kifejezetten tetszett! És nem csak a vadítóan tűzpiros, kínai csomózás ihlette, szinte önmagába visszahajló 185 m hosszú gyalogos híd (Lucky Knot Bridge) és a Zaha Hadid által tervezett Művészeti és Kultúrközpont miatt. Nagyon hangulatos sétánya van a Meixi-tó mellett és izgalmas a belvárosa is a régi templomokkal és felhőkarcolókkal.

Legnépszerűbb eleme azonban az Orange-sziget végében elhelyezkedő hatalmas, 32 m magas Mao Ce-tung szobor, mely a Kínai Népköztársaság első számú vezetőjének (aki ebben a városban végezte a középiskolát) fiatalkori fejét ábrázolja. Több mint 800 tonna gránit kellett az elkészítéséhez! Ingyen látogatható, de a sziget bejáratánál útlevéllel regisztrálni kell.

Eddig is emlékezetes látnivalókban volt részünk, de a Changsha után következő néhány nap volt csak igazán káprázatos!