Kína 6. rész: Chongqing - 2025. május

Elköszöntünk Zhangjiajie városától és a festői Wulingyuan vidéktől, hogy a sok természetközeli kaland után visszatérjünk az ember alkotta csodákhoz és meg sem álltunk a két kedvenccé vált városom közül az elsőig, Chongqingig.

Az út az eddigi kellemes vonatos tapasztalatok után hatalmas meglepetés volt. Ide a hegyes terület miatt nem jár extra sebességű gyorsvonat, ezért a kb 600 km 6 órát vett igénybe. Ebből nagyjából a fele alagutakban! Azért ez nem semmi vasútépítési teljesítmény!

Magával a hosszú úttal még önmagában nem lett volna probléma. A furcsaságok ott kezdődtek, hogy hiányzott az a kocsi, ahova az ülőhelyünk szólt.... Ezt még egész gyorsan orvosolták a kalauzok és valakiket felállítva (mert vannak állóhelyek is) leültettek minket. Talán a hiányzó kocsi is okozta, vagy ez egy ilyen típusú vonaton teljesen normális, ezt nem tudom, de tömve volt az egész vonat. Csomagok, bőröndök, vödrök (a kínaiak szeretnek vödrökbe pakolni) mindenhol, álló, heverésző utasok a folyosókon és az ajtók előtt. Szóval egy gombostűt alig lehetett leejteni....

És érdekességként még az is feltűnő volt, hogy 90%-ban férfiak utaztak rajta, a fáradtságtól dölöngéltek össze-vissza, a mellettem ülő is sokszor átfolyt az én székemre... A hangzavarról, sorozatos tüsszögésekről és szagokról már nem is beszélve. Egész úton azon izgultam, nehogy wc-re kelljen mennem, mert bekukkantottam a "mosdóba". :P

A csúcspont számomra az volt, amikor erőteljes cigifüst kezdett beszivárogni az orromba és rájöttem, hogy ezen a vonaton még dohányozni is lehet! :D

A kezdeti bizalmatlanság a hosszú idő alatt azért csökkent és a szomszédokkal váltott néhány mondat során kiderült, hogy itt mindenki munka miatt utazik A-ból B-be. A szomszédom például azért volt olyan fáradt, mert már 15 órája a vonaton "ült", mikor lehuppantam mellé...

A negatívumokat leszámítva percre pontosan megérkeztünk és szerencsére több ilyen élményben nem volt részünk, de jó volt kipróbálni, hogyan is utazik az igazi helyi.

Chongqing sokáig Szecsuán tartomány része volt, de 1997-ben leválasztották és tartományi szintű közigazgatási egységgé emelték. Már az érkezésnél elvarázsolt. Ez a dinamikusan fejlődő és hatalmas város agglomerációjával együtt 30 millió lakossal rendelkezik! Hegyvidékes területen fekszik, a Jangce és a Jialing folyók találkozásánál, így egy hidakban is gazdag városról van szó. :) A folyók által határolt félsziget alkotja a városmagot. Innen indul a híres többnapos Három Szurdok hajókirándulás is a Jangcén elég borsos áron és a világ legnagyobb teljesítményű vízerőműve is a közelben található.

Nem egy sík városról van szó, tele van szintkülönbségeket áthidaló lépcsőkkel, meredek utcákkal, épületek között futó magasvasutakkal. Sőt, a magasvasút a Liziba állomáson áthalad egy 19 emeletes lakóépület 6-8 emeletén! (Az első 5 emeleten üzletek kaptak helyet és csak 8-tól felfele vannak lakások.)

Előfordulhat olyan is, hogy egy utcán sétálva, majd liftbe szállva és kilépve a 22. emeleten újra egy utcában sétálhatunk tovább (Kuixing-Building).

A metróhálózata remek és gyorsan fejlődik. Egy tavalyi metrótérképet töltöttem le, de már elavultnak számított.

Rengeteg a látnivaló! Heteket is el tudtam volna tölteni a városban, de a rendelkezésre álló néhány napból kellett kihozni a legtöbbet. :)

Belvárosa tele van felhőkarcolókkal és néhánynak fel is lehet menni a tetejére megcsodálni a kilátást. Az egyik ilyen a Chongqing Cloud Eye Observation Deck, ahol 520 m magasságban lehet gyönyörködni a látványban.

Innen jól látszik Kína legdrágább épülete, a 67 emeletes Raffles City Chongqing, mely egy 8 toronyból álló komplexum. Lakásokat, szállodákat, irodákat, üzleteket és éttermeket foglal magába. Különlegessége a négy tornyot összefogó 300 m hosszú 250 m magasságban lévő vízszintes zárt skybridge, a Crystal. Belsejében medencék, éttermek, kertek és galériák kaptak helyet. Ez a világ második legmagasabban fekvő üveghídja a szaúd-arábiai Kingdom Centre után. Hasonlósága a szingapúri Marina Bay Sands szállodához nem véletlen, ugyanis mindkettőt az izraeli-kanadai Moshe Safdie tervezte.

A felhőkarcolók lábánál bújik meg a város legrégebbi, 1000 éves buddhista szentélye, a Luohan templom. Egy békés oázis, melynek legérdekesebb része az 500 szobor csarnoka, ahol több száz életnagyságú agyagszobor pózol különféle arckifejezésekkel. 

Kötelező program turisták számára a hajókázás a Jangcén. A népszerű Hongya Cave (egy tradicionális favázas épületkomplexum a hegyoldalon) aljáról indul a Jialing folyó partján és megkerüli a félszigetet, majd visszatér a kiindulópontra. Nappal sem lehet rossz, de esti fényekben különösen látványos!

A Jangce felett még libegőzni is lehet a félszigetről a déli túloldalra. Nagyon csodás program ez is. Eredetileg ez a drótkötélpályás felvonó közlekedési eszközként épült 1987-ben. Ma már leginkább turisták használják.

A városnak múzeumai is vannak. A leghíresebb a Three Gorges Múzeum, mely a város történetéről, a második világháborúban betöltött szerepéről valamint a Jangce és a Három Szurdok gát létrejöttéről ad bővebb tájékoztatást egy modern épületen belül. Ingyenesen látogatható, de útlevéllel itt is regisztrálni kell, ami helyben is megoldható a WeChat applikációval.

Chongqing People's Great Hall a múzeummal szemben: kulturális épület, színházi előadásoknak, állami ünnepségeknek, koncerteknek ad otthont

Nem csak a belváros bővelkedik látnivalókba. A nyugati szélén metróval jól megközelíthető helyen található a több mint ezer éves Ciqikou történelmi városrész a Jailing folyó partján. Neve jelentése porcelánkikötő, mert a porcelánkészítés központja volt. Az idelátogató turistát favázas épületek, macskaköves utcácskák, teázók, kézműves árusok, ősi templomok és finom ételek várják.

Chongqing igazán élhető város, turista szemmel különösen. Sokat kaptunk tőle a pár nap alatt (még egy rövidebb frizurát is, erről a képek alatt írok) . Szívesen maradtan volna még, de nem lehetett, ugyanis már vártak ránk a hatalmas bambuszkirály szőrmókok. :)

Fodrásznál: Betértünk egy fodrászüzletbe. Én eredetileg csak várakozni készültem, így leültem az erre a célra kialakított fotelbe. A fodrászat vezetője azonnal mellém ült és elkezdte magyarázni, hogy már kinőtte a formáját a hajam. Ezzel természetesen tisztában voltam, de jól van az úgy, fáradt is vagyok, nekem most nincs kedvem fodrászkodni. Addig-addig erősködött, míg végül a kezdeti húszezer forintról 4500-ra leugrottunk. Ekkor kezdtem komolyabban venni a dolgot és na jó, lássuk, hogy képzelné el az új hajkoronám. Természetesen fordítóprogrammal diskuráltunk, ami érdekes eredményekhez vezetett, de nem volt menekvés, beültetett a székbe. Ja, hajmosást nem kértem, mert előtte pár órával mostam meg épp. Ez nem igazán tetszett neki, de belekezdett. Eleinte a hajszálaim végét csipegette...Már vagy 10 perce ez ment, amikor meguntam és elkezdtem mutogatni, hogy nyugodtan 2-3 cm-t is le lehet vágni. Elég ideges volt alapból, de attól, hogy beleszóltam a munkájába, még inkább az lett. Kezdtem úgy érezni, hogy mindjárt kipenderít félkész állapotban... Egyszer csak megállt, megmutatta az eredményt. Pillanatnyilag úgy néztem ki, mint akin körbevágtak egy bilit.....csóváltam a fejem, hogy ugye ez még nincs kész? Erre folytatta a munkát. Már épp azon gondolkoztam, hogy mutassam meg neki a ritkító ollót, amikor előkapta a fiókból. Nagyon megörültem és mutattam, hogy csak bátran használja! Végül kb fél óra után megmosatta a maradék hajamat, ez kötelező volt, nem volt menekvés, kicsit szárított rajta és tadaaam! Kész lett! Őszintén mondom, nagyon elégedett voltam az eredménnyel, akár rendszeresen is járnék hozzá, ha nem lakna olyan messze. :D . Fizetés után megkérdezte, honnan jöttünk. Budapest hallatán felcsillant a szeme, fülig ért a szája és valami kínai-magyar fodrásztalálkozó képeit kezdte lázasan mutogatni. Kár, hogy ez nem rögtön az elején derült ki. :D