Liverpool-Falkirk-Bangor- 2025. július

Ismét elcsábítottam anyut magammal egy híd-és szerkezetnéző túrára. Persze nem kellett rábeszélni, azonnal igent mondott, hiszen tudja, hogy ha velem tart, akkor csak jól jár. :)

Ezúttal Liverpool volt a bázis és onnan csillagtúráztunk. 

 

Elsődleges célpontom a már oly régóta kiszemelt Falkirk Kerék volt. Ugyan a hozzá közel fekvő Edinburghban a Firth of Forth vasúti híd miatt már kétszer is jártam, Falkirk eddig kimaradt.

Bár Liverpooltól igencsak távol esik, de egy egész napos kirándulás keretébe kényelmesen belefért és így olcsóbb volt, mintha Edinburghba repültünk volna.

Az Egyesült Királyságban általában egy return vonatjegy ugyanannyiba kerül, mint egy egyirányú, ezért jobb volt így mindenképp. 

 

Maga a város nem különösebben érdekes. A 2002-ben megnyílt Falkirk Keréknek (Falkirk Wheel) köszönheti hírnevét. Ez a világ egyetlen forgó hajóliftje, mely a Forth and Clyde és az Union csatornákat köti össze. A forgás által 35 m szintkülönbség hidalódik át anélkül, hogy zsilipet kellene használni. Ebből egyértelműen adódik, hogy a forgókerék átmérője 35 m. A medencék Arkhimédész törvénye szerint akkor is egyensúlyban maradnak, ha csak az egyikben van hajó. Nagyjából 5 perc alatt tesz meg 180 fokos fordulatot. Ehhez csupán csak annyi energiára van szükség, mint 8 teáskannányi víz felforralásához. 

 

 

Hát nem fantasztikus? Szerintem az :) . Szerencsére a turistahajókon kívül tényleg van rá igény, így az ott eltöltött idő alatt többször is sikerült szemügyre venni a forgását.

Természetesen nem csak mérnöki szempontból érdemes ide ellátogatni. Látogatóközpont, kávézó és különféle vízi játékok is várják az érdeklődőket.

Innen kb 7 km-re keletre a Helix Parkban található a The Kelpies. A Forth and Clyde csatorna mentén kellemes sétával elérhető.

Két 30 m magas, belül üreges rozsdamentes acélból készült lófej szoborról van szó. A skót népi mondák szerint a kelpie egy alakváltó vízi szellem, mely gyakran ló formájában jelenik meg. Az alkotás erre a lényre valamint a skót iparra és a modern lóerőre is utal, ugyanis a csatornákon korábban lovak húzták a hajókat. 

 

Igazán izgalmas nap volt.

Vonattal utaztunk Liverpoolból kétszeri átszállással. A vonatok percre pontosak voltak, pedig csak néhány perc átszállási időnk volt minden alkalommal, de nem volt probléma.

 

Másnap szintén egy egész napos program várt ránk. Ezúttal Liverpooltól keletre, Bangor városa. 

 

Azon belül is elsősorban a Thomas Telford által tervezett Menai- híd. Egy 1826-ban épült , 417 m összhosszúságú függőhídról van szó, mely 30 m magasságban ível át a Menai- szoros felett. Ma már történelmi műemléknek számít, ezért nehezebb teherautók nem mehetnek át rajta. 

 

Bangor másik nevezetes látnivalója a neogótikus stílusú Penrhyn kastély. Egy régi erőd alapjaira épület az 1820-as években. Belső terei igazán látványosak, különösen a faragott fából készült lépcső és a lépcsőház díszes, kazettás mennyezete. 

 

 

 

 

Említésre méltó még a bangori móló, mely az ország leghosszabb (458 m) viktoriánus stílusú mólója. 

 

 

 

 

Ha már Liverpoolban szálltunk meg, a várost is feltérképeztük. 1-2 napot igazán el lehet benne tölteni, érdekesebb, mint gondoltam. Leginkább természetesen a Beatles jut mindenkinek eszébe róla, hiszen az együttes tagjai itt születtek és innen indult a karrierjük. Ebből kifolyólag a város tele van Beatlesre utaló látnivalókkal. Múzeumokkal, klubokkal, emlékhelyekkel. 

 

 

Azért a híres zenekaron kívül is akad itt érdekesség. Például a Royal Albert Dock, mely a Mersey folyó torkolata menti 19. századi raktárépületek helyének a felújítása és újrahasznosítása. Ma galériák, múzeumok, éttermek és kávézók kaptak itt helyet.

 

Említésre méltó még a neogótikus anglikán katedrális, mely az ország legnagyobb anglikán temploma. Giles Gilbert Scott tervezte és 1904-1978 között épült. Belülről elég modern, eltér a hozzá hasonló épületektől, ugyanis kortárs üvegablakai és belső kávézója is van. Épp esett az eső, így a toronyba nem mentünk fel, de érdemes szép időben azt is megnézni. 

 

 

Érdekes volt látni, honnan is származnak a máig világhírű zenekar tagjai, de Liverpool nem lett a kedvencem. Egy iszonyú hangos, nyüzsgő, koszos városról van szó.

 

Már elég sokszor jártam az Egyesült Királyságban, szerte az egész országban. Sosem volt az a tiszta ország és hajléktalanokba is gyakran botlott az ember, tehát ez nem lett volna meglepő, de valahogy a mostani pár nap tapasztalata elég lesújtó volt. Viszonylag jól öltözött emberek heverésztek a padokon kábultan fényes nappal, mások pedig énekeltek és kiabáltak a járókelőkre. Züllött párocskák veszekedtek az utcán. Egyik alkalommal egy átlagos kinézetű fiatal lány majdnem rám támadt, mert úgy vélte, hogy az utcakép, amit lefényképeztem valójában rá irányult....

Rendőrt viszont keveset lehetett látni...

Felmerült bennem a kérdés, hogy néhány év alatt ennyit romlott az életszínvonal vagy a mentális betegek nem kapnak segítséget és a tudatmódosító szerek gyors terjedésével csak romlik az általános állapotuk vagy mégis mi lehet a probléma? Mert valami nagyon nem stimmelt abban a régióban... (North West England) 

 

Ezt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat és jó volt végre élőben is megvizsgálni ezeket a mérnöki csodákat. :)